Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Sándor Iván: Vízkereszttől Szilveszterig - A nyolcvankilences esztendő (VIII. Éva kisasszony hónapja, esszésorozat)

az új politika kategóriarendszerének integráló pontjai között — az önkontroll szerepéhez. Amennyire a szeretet, a szolidaritás politikai ethosza is az elengedhetetlen egész egyik eleme, ugyanúgy a radikalizmus (sohasem álradikalizmus) is az egész érdekében munkálkodik, ám mint szélsőséges rész.

Az új politikának sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy hamis helyzetben működik. Tudni ezt, ébren tartani a kontrollt ilyen irányban is, ebben segítenek a radikális lépések-követelések. Fennáll ugyanis a veszély, hogy a valamely politikai alaplépést (megegyezést-szakítást) meglépő csoport-nemzedék után következők, már természetesnek fogadnak el egy olyan szituációt, amelyet elődeik még joggal hamis-kényszerű helyzetként kezeltek, s tudva, hogy miben vannak benne, cselekedték meg a maximumát annak, amit a maguk körülményei között megcselekedhettek. A radikális szárnynak az új politikán belüli szabad fellépése segít biztosítani, hogy az új politika végül is abban a hamis helyzetben — amit kényszerűségként egy adott történelmi pillanatban realitásnak tekint — ne alásüllyedjen, hanem minden cselekedetével — hosszabb távon — annak megszüntetése felé mozogjon.

* * *

Miféle monológ ez? Ki hallja meg, ki figyel rá? Kivel beszélget a naplóíró? Aki azokban az órákban kapcsolja be a rádiót, lapoz bele az újságokba, amikor ezeket a sorokat írom, elmosolyodhat: mit akar ez}

Wittgenstein: „Ha egy kérdést egyáltalán fel lehet tenni, akkor meg is lehet válaszolni.” Nos, ki mondja azt, hogy ha ma magunk köré nézünk, akkor ezeket a kérdéseket nem kell feltenni?

1989. augusztus

( Folytatjuk )

32