Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Kontra Ferenc: Víznéző (vers)
Kontra Ferenc Víznéző Fehér Ferencre emlékezve már semminek sem részese ha egyszer elnyomja az álom kint hattyúk halnak a tó jegébe egyedül maradt a parton a magány hiábavaló ha nincs közege válaszolni és választani sem tudott számkivetettségének nem maradt közönsége szemforgató társas viszony veled uram de nélküled lenne csak mindig ilyen bátor mint akit arccal lefelé temettek mint aki az izzó parázsra futott mint aki leszállt a tárnák mélyébe mint aki fekete ostyát osztott mint aki a varázsló kertjébe tévedt mint aki félholtan rímeket faragott mint akit elvitt az erőltetett menet végül mind elbukott senkit sem kerül a céltalan küzdelem a szavak fáradt nyilak földre hulltak útjukon ha leszállnak elveszni jönnek mindenki céloz hattyúk halnak a tó jegébe ne várd a hullócsillagot ha leszállnak elveszni jönnek ne várd a fény csíkot amit útjuk hagyott fény nélküli csillag leszel végtelen mély fekete lyuk az égbolton és hullni kezd a hó a gödör felett hogy minden csontot minden félbehagyott éneket jótékonyan betakarjon de a lepedőnek szakadnia kell a papír harsogjon málljon a macskatetem aztán hosszasan aprólékosan pakoljon hadd higgyék hogy elmegy bizalmatlanságra semmi ok 21
