Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Kukorelly Endre: Ezer és három. Vagy: Milyen az európai nő, ha magyar (Nem túl komoly fejtegetések)

ezen túl kell esni. Ez, a szoknyás, ebben a dologban is inkább várakozó állásponton. Némileg inkább fenntartásokkal van. Még elvárja, hogy előreengedjék. Elvárja az udvarias megszólítást. Nem várja, de elfogadja a „le- és fölsegítést”. Nem várja, de elfogadja, bár kissé meglepődik, a kézcsókot.

Kifesti magát, de nem annyira, mint a francia. Vagy a lengyel. De jobban, mint a német. Nem lehet leszólítani, ám mégis van, aki megpróbálkozik. Azért nem olyan lehetetlen, mint Németországban. De nem olyan gyakori, mint a franciáknál, nem beszélve a délebbi Európáról.

Azután: a problémák, a férfiak körül, szívesen meg vannak beszélve, erre tartandó a barátnő. Részletes körkép és véleménycsere a férfiakról, a munkahelyen. Ágybéli dolgok is érintve. Pesti nő az utcán a legcsinosabb, otthon elég vacakul van előadva, a munkahelyen pedig a lestrapált szoknyájában, meg valami köpeny, és a bentre rendszeresített, kissé gusztustalan papucs. Fecseg és kávézik. Mert fáradt, beszélgetni fáradt, azért fecseg, s mert aludni is fáradt, azért kávézik. És ettől azután fel van dobva, majd pedig alaposan le van ejtve. Mindez nagyjából ilyen.

Vagy egyáltalán nem ilyen. Lehet, nem így van, és még az ellenkezője sem így. Mondom, nem szakértő, csak nézgelődő vagyok. Mondjuk: öninterjú egy hivatalos bámulóval.

De ezt a bámulást másoknak is tudom ajánlani.

Nézni, azt igen. Nézni, komolyan.

De úriember nőkről nem beszél.

20