Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 10. szám - Beke Mihály András: Befejezetlen per- és párbeszéd - Mircea Băjannal, a România Liberă (Szabad Románia) magyarországi csoportjának vezetőjével, I. rész

terveken felül. Szenvednek azok is, akik elmennek Erdélyből, azok is, akik odamennek. Ez mindenki számára szenvedés.

— En ezt gyarmatosításnak nevezném.

— Igen, az. Egyfajta gyarmatosítás.

— Ezek a román telepesek, ha tehetnék, visszatérnének-e a szülőföldjükre? Vagy megkedvelik a civilizált erdélyi körülményeket, és inkább maradnak?

— Nyilván az első időszakban nem érzik jól magukat. Sokan közülük nyomban, amint tehetik, kapcsolataik révén valahogyan elintézik, hogy visszatérhessenek. Mások maradnak, mint az én kollégám is Gyergyóban. Ő nagyon jól beilleszkedett a magyarok közé. Persze, Erdély valamivel civilizáltabb. Nyilván nehezebben alkalmazkodik egy erdélyi ember Moldovában, vagy ami még rosszabb, Olténiában, ahol a legszörnyűbb állapotok uralkodnak, mint fordítva, egy ottani Erdélyben.

— A magyarok tudnak románul. Ha úgy hozná a sors és egy demokratikus jogrend, a románok képesek lennének-e megtanulni magyarul? Hajlandók lennének-e erre?

— Én csak a kollégám példáját említhetem.

— Én ezt nem érzem jellemzőnek. A betelepült románok nem tanulnak meg magyarul.

— Megtanulnak néhány közhasznú szót. Elvégre a románok mégiscsak olyan emberek, akik szeretnek örömet szerezni azoknak, akikhez vendégségbe mennek. És ha többször ellátogatnak egy baráti magyar családhoz, megtanulnak néhány udvarias szót, magyarul, hogy örömet szerezzenek a házigazdáknak. Hiszen a román is elég vendégszerető nép. Azon van, hogy mindenki jól érezze magát. Persze, nem hiszem, hogy a románok annyira megtanulnának magyarul, hogy folyékonyan beszéljenek. Megtanulnak néhány udvarias szót, a lényegesebb dolgokat.

— Szerintem egy igazi demokráciában, testvéri közösségben elvárható, hogy mindenki megtanulja a vele együttélők nyelvét.

— A románoknak ahhoz, hogy megtanuljanak magyarul, előbb át kell lépniük egy lélektani akadályon. Hiszen eddig azzal tömték tele a fejüket, hogy ezek meg akarnak ölni bennünket, románokat, ezek valamiféle szörnyetegek. Ha ezen túllépnek, a másik akadály a magyar nyelv nehézsége. Zárójelben mondom, hogy itt Magyarországon is nagyon kevesen tudnak idegen nyelveket.

— A román sem világnyev, és nem is könnyű nyelv, ezt magam is tanúsíthatom. Én ugyanis megtanultam románul. Azt hiszem, itt egy kicsit másról van szó: együttélésről. Végső soron fölvetődhet, mint manapság a Baltikumban, hogy vagy megtanulják a velük együttélők nyelvét, vagy visszatérnek a szülőföldjükre.

— Globálisan nézve Erdélyben románul beszélnek. Vannak egyes területek, ahol inkább a magyar szó járja, de általában románul beszélnek. Persze mi most csak a kétnyelvű területekről beszélünk. Ezeken a területeken az iskolában a román gyerekeknek is meg kellene tanulniuk egy kicsit magyarul.

— Itt többről, szemléletről van szó. Az erdélyi magyarok zöme jól megtanult románul. Az igazi testvériség a kölcsönösséget jelentené. Amint régen Brassóban és Temesváron mindenki természetes módon beszélt magyarul, románul és németül. Három nyelven.

— Ez a természetes. Mindenkinek hasznára válik, ha megtanul egy második vagy egy harmadik nyelvet. Ha megérjük, hogy a magyar—román határ átjárhatóvá válik, akkor természetes lesz majd, hogy egy román, ha utazni akar, megtanulja a nyelvet, hogy Magyarországon beszélni tudjon, kérni tudja azt, amire szüksége van.

— Más a turizmus és más az együttélés Erdélyben.

— Ott már ma is sokan ismerik a másik nyelvet. Szebenben például sok román tud németül.

— De inkább azért, mert a német világnyelv. A magyar nyelv nem az.

— Nem világnyelv. Mégis, a kétnyelvű falvakban, városkákban meg kellene találni megtanulásának módját. Talán az iskolákban . ..

— Végül is milyen kép él a románok tudatában az erdélyi magyarokról?

— Nagyon befolyásolja őket Ceausescu politikája. És sokan mondogatják olykor, uram,

67