Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Finta Éva: Kokas Ignác „Elhagyom a falum” c. képe alá, Figyelj a folytatásra, Radnótihoz, Klió töprengő kérdéseiből, Életfa, Táj - vörös és zöld dobogásban (versek)

Bár testünk még a régi rongyot őrzi, agyonfoltozva mások érdekével, már készül kelménk büszke ingre, újra, magunk csinálta, éppen ránk való —

fehér a gyolcs — fehérebb lesz a szó.

Radnótihoz

Te is a szentek közt, akik egünket havasra fedik s pilléz haláluk szüntelen a nyárban is, a télben is ahogy az értőknek üzen.

Te is a mártírok között akit a tisztesség lökött kötélhez, késhez s az elé (rozsdálló tájban, hanga közt) a maga-vájt gödör elé.

Te is már arcod fosztva, csak idézőjelbe zárt szavak: zizegsz ujjam alatt, sötét

ólombetűk a szemeid----------lazítom titkaid rögét.

Lazítom lázas rögeid mik patyolat szíved fedik és szénaszagú verseket *

— csonttá száradt virágosat — hajad helyén terítgetek.

1981.

71