Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Finta Éva: Kokas Ignác „Elhagyom a falum” c. képe alá, Figyelj a folytatásra, Radnótihoz, Klió töprengő kérdéseiből, Életfa, Táj - vörös és zöld dobogásban (versek)
Klió töprengő kérdéseiből (V. S. J.-nek) „Te csak jegyezd” — szólt a hatalmas úr — s Klió kezében gyorsan járt a szerszám. „Mindent lejegyzek, Uram, de kinek? Kié legyen e sok emlékezet? Istennek szóljon-é, avagy az Ország dicsőségét alkossam benne meg? Kiért legyen, ha lesz, emlékezet? A császár istenekkel lakomáz, de mégsem egy az istenekkel ő. Klió megírhat mindent, de hiszen harc és bukás e vér-történelem s a győzelem-------az nem mindig dicső. Kinek írjon Klió? Az isteneknek? A Császárnak? Kié lesz az Idő?” „Te csak jegyezd” — szólt a hatalmas úr, s Klió felnézett az azúros égre. Isteni fényben tündökölt a Nap, erőt adott bizonytalan kezébe. Leikéből egy kis buborék repült a szivárványos tengerpart felé------törékeny, színes: az emlékeké. S Klió kezében gyorsan járt a szerszám. „Mindent lejegyzek, Uram. Meglehet, nem pattan szét majd burka a mesének, és nem büntetnek meg az Istenek, Császárunk arca sem borul haragra, s nem szidja unokánk sem őseit...” — „Örökkön élni fognak hőseid!”. Az úr biztat, a Nap erőt ad hozzá, s Klió megírja, amit írni kell. Szétpattan közben lelkében egy kristály, a szappanbuborék is elszelel, de szép mesék születnek, s hallga’ , hallga’ , egy új igazság is egyben velük: a Szép s Igaz — a hamistól — elüt. 1984. 72
