Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Lipcsey Ildikó: Kolozsvár évszázadai
1938-ban összesen: 115 000 lakos. Ebből: magyar: 41% = 46 200, román: 47% = 47 000, zsidó: 14% = 16 000, német: 1,80% = 2400, 1910-ben és 1920-ban a magyarok:románok számaránya: 4:1 volt, 1930-ban: 4:3, 1938- ban: Csizmadia szerint: 5:3, míg Buneanál: a románok száma meghaladta a magyarokét. Ez az óriási növekedés a bevándorlás, betelepítés következménye volt. Mohács mögött, ország-halál mögött Csillogtak messze Mátyás csúcsai . . . A város a tatárjárás előtt királyi birtok, majd püspöki villa volt, a 14—16. században az általános európai fejlődés talán itt éreztette leginkább hatását — a kortársak és a magyar és román historiográfia egyként zengi a gazdagságban, szépségben a nyugat-európai középkori városokkal vetekedő Kolozsvár dicséretét, melyet Károly Róbert (1307—1342) 1316-ban emelt városi rangra s látott el kiváltságokkal. Ez szabad bíró- és pap választást, vásárjogot és vámmentességet jelentett. 1405-ben Zsigmond király (1387—1437) alatt szabad királyi város lett, három kilométer hosszú várfalát tornyokkal és bástyákkal látták el. Ebben a században 25 utcája volt, s az 1957-es kiadványokból tudható, hogy szerkezete azonos volt az európai városokéval, a piactérről kiinduló utcáival és házaival. Akárcsak a római időben, ismét fontos nemzetközi kereskedelmi központá lett. Az európai kapcsolatok mellett, a tatárjárás után elnéptelenedett megyei várakba behívott szászoknak köszönhetően erőteljes polgárosodás vette kezdetét. Sőt: az ország első városának számított! Arra a kérdésre, hogy mit kaptunk mi, magyarok a szászoktól, azt válaszolhatjuk: a társadalmi szervezettség, a gazdasági élet magasabb fokát, hogy a 15—17. századra a város gazdasági és kuturális központtá nőtte ki magát; a polgár és a polgári életforma modelljét. Mert rangot jelentett kolozsvári polgárnak lenni! A környék, Kalotaszeg, Mezőség falvainak lakóit is vonzották a jó munkalehetőségek, az életformaváltás! Kolozsvár „nyílt város” lett, útja ekkor tért el a többi szász városétól: ekkor lett magyarrá. A kolozsvári születésű Mátyás király uralkodása (1458—1490) amikor Magyarország négymilliós katonai-politikai tekintéllyé vált, a városra is fényt vetett. Nem beszélve Mátyás tudatos városfejlesztő tevékenységéről. Már a 13. században, a román és a korai gótika korában született itt néhány ragyogó építészeti emlék. A 15—16. században épült fel a kassai dóm mintájára a háromhajós Mihály-templom, Mátyás rendeletére a Farkas utcai Mátyás- (ma református) templom, a domonkos rendi kolostor. 1427-ben készítette el Kolozsvári Tamás a garamszentbenedeki szárnyasoltárt, és innen indultak a „világhír” felé a Kolozsvári testvérek, Márton és György. Kolozsvár már a 14. században iskolaváros volt, a plébánián városi iskola is működött. Mátyás korában nemcsak az jött divatba, hogy a világi építészet igyekezett az egyházi nyomába járni pompában, díszítésben, hanem az is, hogy a nemesek és polgárok gyerekei Bécsben, Krakkóban és olasz egyetemeken tanultak. 1526-ig 2026 erdélyi tanult külföldön, közülük 122 a város szülötte volt. Messze maradtak Mátyás csúcsai, De Erdély épült az álarc alatt 1526. augusztus 26 — a mohácsi csatavesztéssel az ország három részre szakadt, a központi hatalom szétesett.A nemzet történelmének legválságosabb korszakához érkezett. Az ország közepén 150 évre berendezkedett a török, nyugaton „jó szokásukhoz híven” az osztrákok támadtak a meggyöngült ország ellen — ezúttal Habsburg Ferdinánd —, Erdélyben Szapolyai János vajda még ebben az évben királlyá koronáztatta magát (1526 —1540) és Kolozsvárról kötött szövetséget a szultánnal Ferdinánd ellenében. Csodák csodája: a nemzeti tragédia nem törte meg Erdély virágzását! Kolozsvár még mindig civitas primaria, állandóan terjeszkedett, növekedett. 1556. október 22-én Izabella királyné (1541—1551) Szapolyai János fiával, János Zsigmonddal (1556—1571) bevonult Kolozsvárra — két évre rá a város megkapta az árumegállítási jogot. A század a reneszánsz diadalának százada. Jakó Zsigmond írja, hogy első emlékei a fejedelmek szálláshelyein, itt, valamint Kolozsmonostoron és Dobókán születtek. Ekkor épült a református kollégium, 26
