Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Lipcsey Ildikó: Kolozsvár évszázadai
a ferencesek temploma, s minoriták rendháza, a Wolphard és Kakas ház, a Basta, a Bogner ház. A két román fejedelem, Alexandru Lápusneanu és Petrascu cel Bún is ámulva tekintett szét ittjártában. A város kőfaragói és ötvösei keresettek voltak a román vajdaságokban is. Itt készült 1520—30 között a híres Komiss kereszt. A 16. században a városban fellelhető mesterségek száma 50, a céheké 40 volt. Orvosok, felcserek, borbélyok, gyógyszerészek lakták. Vendégfogadója, gőzfürdője, főiskolája is volt már, kőházait mesterek csinosították. A 14. század óta itt volt a pénzverde és a nemesfémbeváltó székhelye; 1585-ben kezdték el a köztemető építését, 1587-re készen állt az első manufaktúra. Az országgyűléseken udvaroncok, nemesurak és hölgyek pompáztak, a kereskedők jó vásárokat csináltak, különböző nációk követei vendégeskedtek, amikor különösen ügyelni kellett az étkek összeválogatására. Nemcsak Bornemissza Anna 1680-as szakácskönyvéből s Apor Péter uram feljegyzéseiből kapunk hiteles képet az erdélyi konyhaművészetről, hanem a Kolozsvári Városi Számadáskönyvekből is. Ide jegyezte fel ugyanis Heltai Gáspár fia igen precízen 1595-ben és 1596-ban, hogy a tisztségviselői választások alkalmával mely étkeket tálalták fel. Például a magyar követnek: pecsenye, tyúkhús, hal, bor, a románnak: tehénhús, szalonna, káposzta, borsos hal, méhser, a töröknek: tehénhús, kása, dió, káposzta, mogyoró, bor, hagyma, vaj és répa dukált. A magyar történelem és művelődés számára Erdély Kolozsvárral sokkal többet jelentett, minthogy a középkori élet mintájául szolgált. Mély gyökereket vert a reformáció, és a fejedelmek legkiválóbbjai nemcsak a magyar kultúra, könyvnyomtatás, iskoláztatás oltalmazol lettek. A két birodalom között egyensúlyozó manővereiket, aranykort teremtő belpolitikájukat a magyar állam, a nemzeti egység helyreállításának szándéka vezérelte. Én csak kis fatornyú templom vagyok. Nem csúcsíves dóm, égbeszökkennö, 1544-ben a város plébánosát, Heltai Gáspárt, született Kaspar Heltlt megihlette a reformáció — a város fele követte példáját. 1548-ban Európában elsőként Tordán türelmi rendeletet* fogadtak el. A vallásszabadság nemcsak a hit szabad megválasztását követelte, hanem azt is, hogy Isten szava nemzeti nyelven jusson el Erdély valamennyi népéhez; ezen túl: az anyanyelvű irodalom, kultúra is méltó helyet kapjon. Például a román nyelvű könyvkiadás is az erdélyi református fejedelmek támogatásával született meg, magyar és szász nemesurak anyagi hozzá j árulásával. 1550-ben Heltai nyomdát és könyvkiadót alapított a városban, amely az egykori Király utca, ma Augusztus 23. utca sarkán állt. Kezdetben évente 3-4 magyar, illetve latin, német könyvet adtak ki, de csakhamar a gyulafehérvári, nagyenyedi, szebeni, csíksomlyói nyomdákkal együtt az erdélyi kiadók látták el a magyar könyvkiadás feladatát. Benda Kálmán révén lett ismert az a meglepő összesítés, amely az 1526 után Erdélyben megjelent kiadványokat vette számba. (L. A magyar nyelvű irodalom kezdetei Erdélyben című, a Ráday Kollégium 1987-es felavatása alkalmából elhangzott előadását.) 1531—1541 között 1 magyar könyv jelent meg mindössze Magyarországon. 1541—1550 között: 15 (3 Kolozsváron), 1551—1560 között: 22 (17 Kolozsváron), 1571—1580 között: 131 (41 Kolozsváron), 1590—1600 között: 99 (22 Kolozsváron). Itt jelentek meg Tinódi Lantos Sebestyén versei, Méliusz Juhász Péter orvosi és füvészkönyve, Zrínyi Miklóstól Az török áfium elleni orvosság, a Mulattató elbeszélések, tréfák gyűjteménye sok más egyéb mellett. Ez az a század, amikor Erdély nagyvárosaiban sorra alakultak a szinte napjainkig fennmaradó híres kollégiumok. János Zsigmond kezdett hozzá a protestáns iskolahálózat kiépítéséhez, Báthory István (1571—1586) és Bethlen Gábor folytatta. Az erdélyi értelmiség német és holland felsőfokú végzettséggel tért haza. Pl. az unitáriusoknál olyan tanárok tanítottak, akik nemcsak tanári, hanem orvosi diplomával is rendelkeztek. * Úgymint: vallásszabadság 27
