Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Lipcsey Ildikó: Kolozsvár évszázadai
Mátyás király korában, amikor Erdély kb. félmilliós lakosságának 20%-a, 100 000 képviselte a románságot, Kolozsvár 100 tagú városi tanácsának fele a vagyonos polgárok, másik fele a céhek tagjai közül került ki. Ami izgalmasabb számunkra: a városi tanácstagság ugyanígy fele-fele arányban oszlott meg a magyarok és a szászok között. Legismertebb „a kolozsvári magyar polgárok összeírása 1453-ban”, amely 530 magyar családfőről tett említést. Ez kb. 2500 magyar városi polgárt jelent. Mivel, ahogyan Octavian Bunea is írta az Istoria Clujului. 1919-1939 című könyvében, a magyar és a szász népesség számaránya már 1409-ben egyenlő volt, ez így együtt összesen 5000 városlakót jelentett, amit 1974-ig nem vitatott senki. Akkor azonban a Pascu—Pataki—Pop szerkesztette monográfia hozzá- számitott 1000-1200 románt, anélkül, hogy azt hiteles dokumentumokkal bizonyítani tudta volna! Részünkről csak feltételezés, hogy a román Felek községet számították Kolozsvárhoz, bár az ma sem tartozik hozzá, és Kolozsmonostort, holott azt csak 1894-ben csatolták a városhoz. Eltérőek a Kolozsvár lakói nemzetiségi hovatartozásával kapcsolatos statisztikák. A szakmai korrektség azonban azt kívánja, hogy a legjellemzőbbeket közöljük. Csetri Elek (L. Kolozsvár népességtörténete számokban.in. Utunk Évkönyv 1975. 65. p.) és Egyed Ákos (L. Kolozsvár vonzása és vonzáskörzete a XIX. században, in. Korunk, 1982:4) szerint 1593-ban kb. 8000 lakosa volt a városnak, több mint Zürichnek, Bázelnek, vagy Drezdának. Hasonlóak az 1957-es kiadvány adatai is. Az eltérés ott kezdődik, amikor nem az összlakosságról, hanem a magyar és a román népesség számáról van szó. Bunea és Metes elismerték: aló. században a románok Kolozsvár falain kívül helyezkedtek el. („Inafarä de zidurile cetäp Clujul are trei mahalale — a treia era lociutä de romäni”. Bunea, id. mü. 14. p.) A 18. században Kolozsvár már magyar volt, ahol a románoknak tilos volt letelepedni. („In veacul al 18-lea, Clujul era deja unguresc . .. Ro- mánii erau oprip sä se aseze stabil in oras.” 38—39. p.) Metesnél is az olvasható, hogy az első román — pontosabban: macedón és görög — kereskedők a 18. században jelentek meg. A Bortestől származó megállapítás Kelemen Lajoséval egybehangzó: a város polgárkönyveiben az első román a 18. században tűnt fel. (A Kincses Kolozsvár-Ъап többen is tanúsítják ezt, pl. L. Hiltebrant lelkész, Rálamb svéd követ, de la Motraye gyűjtő, Pinxner utazó, Táncsics Mihály.) Metes adatai szerint 1733-ban 10 román unitus család lakott Kolozsváron = kb. 40 fő. (!) 1762-ben 6 unitus és 12 ortodox család = 80 személy. 1785-ben 383 főre emelkedett a románok száma. Ez elenyésző hányadát képezte a város lakosságának, akármelyik forrást is nézzük. Az 1974-es monográfia szerint 1660-ban összesen 10 000, 1714-ben: 5000, 1784-ben 13 928 lakosa volt a városnak. Mircea Toca: Clujul baroc című 1983-as könyve szerint 1738-ban: 7500, 1785-ben: 9703, 1787-ben: 10437 ember élt itt. A 19. századtól több forrás is közli a nemzetiségi adatokat. Ferenczi Sándor 1941-es Kolozsvári útikalauz-а számaránya megegyezik Pascuéval. 1802-ben: 8161 magyar, 112 román; 1890-ben 21311 magyar, 3801 román; 1900-ban 35 590 magyar, 8176 román lakosa volt Kolozsvárnak. A források a 20. század vonatkozásában mutatnak más számokat a város nemzetiségi megoszlásával kapcsolatban. 1) Csetri Elek (id. mű.) és Csizmadia Andor (L. Kolozsvár népességtörténete, 1942) szerint; 1910-ben összesen: 60 808 lakosa volt a városnak. Ebből: magyar. 83,3%, román-. 12,4%, német: 2,8%. 1938-ban összesen: 115 000 lakos. Ebből:magyar: 53,00%, román: 34,6%, zsidó: 6,6%, német: 2,7%. 2) Buena és Bortes szerint: 1910-ben összesen: 60 000 lakos. Ebből magyar: 71,8% = 43 658, román: 16,4% = 10 555, zsidó: 11,6% = 7046, német: 2,8% = 1676 1920-ban összesen: 83 542 lakos. Ebből: magyar: 41 561, román: 28 279, zsidó: 10 633, német: 2073, 1930-ban összesen: 100 600 lakos. Ebből: magyar: 47 000, román: 35 000, zsidó: 13 600, 25
