Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Szenci Szabó János: Ki volt Anonymus?
birtokosréteg képződhetett. Ezért az összetartozó régi arisztokrácia jónak látta a honfoglalás kori ősöktől öröklő nemzetségek nevét és birtokaik felsorolását — az újgazdagoktól és ezek földjeitől történő megkülönböztetés céljából és talán óvatosságból — egy közös okiratfélében rögzíteni. Ennek a kívánságnak Anonymus, aki feltehetően maga is érdekelt volt az ügyben N nevű barátjával együtt, úgy tett eleget, hogy történelmet írt, s ezen művébe földtulajdoni „adatokat” is beépített. * * * A fent ismertetett megállapításaimhoz magától értetődően többen hozzászóltak írásban és szóban is. A megjegyzések jó része a kifogások körébe tartozik, s rájuk az jellemző, hogy erőltetettek, nincsenek alátámasztva. Ez onnan adódik, hogy a Névtelen nevének és foglalkozásának, valamint az írás helyének és idejének megfejtése nemcsak tényekre épített logikai, hanem matematikai, tehát egzakt tudományos alapon is nyugszik, s így annak helytállósága — pláne (hagyományos) történettudományi érveléssel — nem támadható. Természetesen a legtöbb bíráló a történészek közül került ki, s észrevételeik egybevetéséből elemezhető volt a céhbeli összetartás jelensége. Erre én számítottam, de arra nem gondoltam, hogy «tudományos körökben nagyon nagy ellenállást vált ki, ha úgymond egy kívülálló, nem szakmabeli jelentkezik egy felfedezéssel. Szakmai féltékenységből, gőgből adódóan igyekeznek lejárami, lehetetlenné termi a „civileket”.» (Idézet egy, a sajtóban megjelent történészi véleményből.) Másszóval: nem az a lényeg, hogy mit fedezünk fel, hanem az, hogy ki fedezi fel. Ez nyilván messzemenően helytelen, mert ilyen felfogás mellett történelmünk fehér foltjai a szükségesnél lassúbb tempóban fognak felszámolódni. Abból a célból, hogy ez ne következzék be, nem szabad az amatőröket a kutatásból mesterségesen (esetleg intézményi segédlettel) állított akadályokkal kizárni, főként pedig akkor, amikor a kutatott tárgykörben a hivatásosak hosszú időn át mozdulni se tudtak. Az a helyes ezért, ha az a kutatási eredmény kap zöld utat, amely a problémát megoldotta, s amelyet nem lehet cáfolni. Nem teljesen az Anonymus-témához vág, de az előbb kifejtettekkel összecseng az, amit Straub F. Brúnó akadémikus 1986-ban a Magyar Nemzetnek adott interjújában úgy fejezett ki, hogy nem a rangoknak és címeknek kell döntő szerepet kapniok a támogatások odaítélésekor, hanem az elért tudományos eredményeknek. Meg kell még itt említenem, hogy az anagrammák és khronogrammok készitését nem tanítják sem a középiskolákban, sem az egyetemeken, ebből kifolyólag ezek eseteében nem lehet beszélni szakmabeliekről és kívülállókról. Itt kifejezetten a gyakorlat teszi a mestert. Egyébként arra, hogy milyen vérszegények a hozzászólások, s megoldásom helytállóságát mennyire nem tudják megingatni, az alábbiakban röviden bemutatom a bírálatok egy részét és az azokhoz fűzött megjegyzéseimet: A feladványokból más értelmes latin nyelvű mondat is kihozható. — Ez kétségtelen, hiszen 32 betű össze-vissza mozgatásából nagyon sok variáció születhet. Az azonban valószínű, hogy az újabb változatoknak nem lesz a mostani témához illő tartalmuk, illetve a felvetett kérdésre választ nem adnak, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az általam az írás különböző helyein talált két anagramma és két khronogramm ugyanazt az eredményt adta. A számítógépek korában könnyű volt a rejtvényt megfejteni. — Ez nem áll, mert a masina azt nem tudja kiadni, hogy az írás mely részén található az elbújtatott feladvány és főleg mely szavakban, mondatban. Miért a szövegből fejtettem meg a szerző nevét és az egyéb adatokat? — Azért, mert ott voltak megtalálhatók, magában az írásban. És azért, mert egyéb helyeken se én, se mások — méghozzá igen sokan — nem találtak használható nyomokat, utalásokat. A mű más helyén is lehet feladvány. — Nem valószínű, hogy azokra az adatokra, amelyeket kerestünk, harmadik rejtvény is készült, már csak azért sem, mert egy 24, vagy 32 betűs anagramma összeállítása sok vesződséggel járt volna, és sok időt igényelt volna. Ennek a válaszomnak a megcáfolására csak a feltevés bizonyitása lenne megfelelő reagálás. 75
