Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 9. szám - Szenci Szabó János: Ki volt Anonymus?

Van-e példa korábbi kéziratainkban khronogrammokra? — Nem tudni róluk, de Anonymus esetében ezt nem is kell vizsgálni. Őnála, felkészültségére tekintettel, az első előfordulás, a kezdeményezés is elképzelhető. Egyébként a Pray-kódexünkön belül, a Halotti Beszédben, amely a gesztával azonos időben keletkezett, ilyen feladvány található. (Legyen szabad megjegyeznem, hogy ezt a számrejtvényt is én fejtettem meg.)

A rejtvényfejtési munka játéknak fogható fel. — Lehet, de csak olyan értelemben, ahogy majdnem minden felfedezés a gondolatokkal, az elképzelésekkel való játékot is jelenti. De másról is szó van a jelen esetben. Például arról, hogy mennyit kellett összeolvasni addig, amíg eljut az ember odáig, hogy elbújtatták az adatokat, hány latin nyelvű, korabeli okmányt kellett átbújni az egyezőségek megállapításához, mennyiszer kellett szótározni, mi volt az olvasottak felhasználhatóság szempontjából történő elbírálásának az időszükséglete stb. Még két kiegészítés ide: 1. Olyan értelemben, amint az észrevételező ezt a kérdést felveti, a rejtvényfejtés ebben az adott esetben csak akkor minősíthető esetleg játéknak, amikor a feladványt készítik, összehozzák. A megfejtési tevékenység soha! 2. Még ha játék is volna az egész, a kutató nem tehet arról, hogy az író adatait rejtvényben adta meg. Úgy vélem, nagyobb szolgálatot tesz a magyar kultúrának az, aki nem megy el a probléma mellett, mint az, aki tehetetlenségében lekicsinyli a megfejtő teljesítményét. S teszi ezt, persze, irigységből.

Az alkotásban Óbuda Ecilburg néven szerepel, így a krónikát 1153-ban nem írhatták, mivel a szóban forgó idegen név először egy 1189-es írásban fordul elő. — Anonymus láthatott olyan korábbi iratot, amiről mi nem tudunk. (Valaki ehhez azt fűzte hozzá, hogy az Ecilburg név a Nibelung-énekből ismert, ez viszont 1200 körül keletkezett. Erre az a válaszom, hogy az utóbbi mű pontos leírási idejét nem ismerjük, ennek folytán elképzelhető például egy 1130-as dátum is, mely esetben a Gesta írásának idején szűk körben elterjedt lehetett az Ecilburg kifejezés. De abban az esetben, ha jó a XII. század végi időpont, az is lehetséges, hogy a Névtelen ismerte a német hősi eposzt mint mondát is [állítólag Nyugaton tanult], s így az írásba foglalás előtt tudhatott a kérdéses szóhasználatról.)

Kettős községnév, ilyképpen a geszta megírási helyének a neve is, csak századokkal később alakulhatott ki, s a Bachonbelu alakzat maga is kétségbe vonható a XII. században. — Tévedés, mivel a Földrajzi Nevek Etimológiai Szótárából láthatóan a XIV. században már több kettős helységnév létezett, sőt egy 1267-es okmányban említve van a kettős nevű Apathida település. (A helység Kolozsvár közelében fekszik s később Apahida néven volt ismert.) A Bachon (Bochon) forma megtalálható a már hivatkozott 1186-os okiratban, míg a Belu alak oly előzménye a Bélnek, mint a Gestában előforduló Lelu a Léinek (Lehelnek). A hozzászóló által idézett 1558-as Bakunbeel is a korábbi, kódexbeli alakzatra megy vissza, legalábbis a Bakony szóval való jelzősítést illetően. Mert a megyére való hivatkozásként nevezhette volna a szerző a községet Veszprémbélnek is. Egyébként feltételezhető, hogy a kettős név azért született meg, mert a Névtelen ezzel szándékozott egyértelműsíteni, hogy munkája nem a baranyai, illetve hevesi Bélben keletkezett.

Ha az „Incipit” szóval kezdődő ötszavas mondatba az „u” betűk helyére „v” betűt rakunk (a leíró ugyanis a krónikában a v-t is „u”-val jelöli, 1168-as évszám jön ki. — Melléfogás, mert a „Prologus” és a „Hungarorum” szavak olvasásakor az „u”-t „u”-nak mondjuk, ejtjük, nem pedig „v”-nek, s így az évszám marad 1153!

A nagyon komplikált Anonymus-kérdést csak egy nagy tudású szakember oldhatja meg. (Az illető meg is nevezve.) — Ez nem állhat, mert fogas kérdés megfejtéséhez kevés az ismerethalmaz, oda találékonyság (invenció), és ráérzés (intuíció) is kell, s nem biztos, hogy ez az ihletszerűség csak szakmabelit szállna meg.

Kétséges, hogy az arab számrendszer és a törtszámok használata a XII. században már ismert volt hazánkban. — Anonymusnál feltételezhető, mivel a XI. században arab számokkal Európában — szűk körben ugyan, de — már lehetett találkozni (1. a Quillet-Flam- marion lexikon 1973. évi kiadását), a törtszámokkal való számolás pedig már jóval előbb ismeretes volt a világon. (L. Graham Flegg „Numbers” [Számok] című könyvét.)

76