Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Szenci Szabó János: Ki volt Anonymus?
személyére és a műre vonatkozó leglényegesebb adatokat, információkat. A hozzáállásom helyesnek bizonyult, mivel sok időt igénylő találgatás után — ennél a 24 betűt kitevő szócsopormál ugyanis hihetetlenül nagy a képezhető variációk száma — eredményül a „Thion, Baconbelu et Zabolsu”, azaz Tihany, Bakonybél és Szabolcs szavakhoz jutottam. Természetesen nagyon meglepődtem, sőt meg is hatódtam ennek a múltunk mélységeiből felhozott, általam megszólalásra kényszerített három magyar szónak a láttán. Ezt — dicsekvés nélkül mondhatom — eredménynek éreztem a javából, különösen akkor, amikor rájöttem, hogy az érthető, történelmünk korai szakaszában is szerepet játszó, éppen ezért az Anonymus-rejtély megoldásához jól felhasználható, összefüggéseket sejtető neveket tartalmaz. Úgy vélem, nem elhamarkodott értelmezés, ha azt mondom, hogy a két, Balaton környéki település neve az alkotás helyére, a Szabolcs szó pedig az író személyére utal. Egyszerűen azért, mert Bakonybélben és Tihanyban már a XI. században létezett kolostor (az egyik I. István, a másik I. Endre alapítása), ahol bencés rendbeli szerzetesek tevékenykedtek s ezekben a létesítményekben a 12. század közepén már működhetett valamilyenféle alkotóműhely, s ott történetírás is folyhatott. Ami a Szabolcs nevet illeti, azt helynévként nem vehetjük tekintetbe annak ellenére, hogy a hasonló nevű tiszántúli falu monostorában 1092-ben I. László királyunk zsinatot tartott. Nem tudunk ugyanis arról, hogy ebben az 1100 előtt már állt egyházi építményben a XII. században folytattak-e a szerzetesek valamilyen kulturális jellegű munkát. így maradnunk kell annál a felfogásnál, hogy a Szabolcs szóban személynevet kell látnunk. Ez elfogadható azért is, mert a hét vezér egyikének, Elődnek a fiát is — amint ez a Gesta 6. fejezetéből kitűnik — Szabolcsnak hívták. Idekapcsolódólag, olyan zárójelben módon, megjegyzem, én a Szabolcs alvezérről szóló 21. fejezetnek három első szavát (Zabolsu vir sapientissimus, magyarul: Szabolcs, ez a fölötte bölcs férfiú) nemcsak az említett magas rangú személyiségre vonatkozólag, hanem megfejtésem helyességének igazolására kiterjesztőlegesen a hasonló nevű írónkra, illetve a szerző leginkább jellemző tulajdonságára, az értelmességére való utalásként is értelmezem. Azt követőleg, hogy a neveket sikerült felszínre hoznom, arra gondoltam, hogy a Névtelen bizonyára a mű megírásának az idejéről sem feledkezett meg, ezt is beépítette, eldugta a szövegbe, mert hiszen enélkül nem tudnánk sem őt, sem a korszakot azonosítani. Ebből a célból tovább nézegettem az utolsó fejezet mondatait, sorait. Észre is vettem több számot, mégpedig az első, a III., az egy harmad és a kétharmad, azaz egy és az ötödik elnevezésűeket, s ezeket, minthogy mindegyik tízen aluli értékben jelentkezett, arab számrendszerű helyértékűséggel biró, évmeghatározó számoknak tekintettem. Arra való figyelemmel, hogy Anonymus szerint krónikájának készítésekor Béla király már halott volt, a négy ilyen nevű uralkodó közül azt kellett megtalálni, akire a fenti számok az ő halála utáni időpontot adtak ki. Ez csak II. Béla viszonylatában állt fenn, s így logikai elrendezés után az 1153-as évszám alakult ki a Geszta megalkotásának idejéül. Legyen szabad itt rámutatnom arra, hogy a számrejtvények (khronogrammok) alkalmazása már korábban (a 12. századot megelőzően) is ismert volt Európában, több tanulmányban, így például az angol Wheatley-nek az „Anagrammákról” szóló monográfiájában is szó van erről. De ugyanez mondható el a betűrejtvényről (anagrammáról) is, amely konstrukciója a betűknek az Encyclopaedia Britannica szerint nagyon régi jelenség. Az ókori héber, görög és római írásokban is vannak erre utalások. A középkorban igen elterjedt volt ez az adatközlési módszer, a vallásos rendeknél pedig szinte gyakorlattá vált főként abból kifolyólag, hogy a szerzetes írók szerénységi fogadalmuk okán irományaikkal, írott alkotásaikkal nem dicsekedhettek, s így csak a fenti módon közölhettek magukról és műveikről adatokat. Miután a személynevet, a helynevet és az időpontot összehoztam, az jutott eszembe, hogy ezeknek a helytállóságát valamivel meg kellene még támogatni, vitathatatlanságuk érdekében. Evégből magában a műben, korabeli latin nyelvű iratokban, okmányokban, mindenekelőtt az írás első odalán (ide is divat volt adatokat elrejteni) próbáltam kontroli- szerepet betöltő információkat felkutatni. Elsősorban az időpont vonatkozásában, hogy az 71
