Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Sz. Mikus Edit: Szex a tromf…
Bevezetés a szexuälteräpiäba Tóth Miklós és Stadinger Zsuzsa pszichiáterek könyvére már régóta vártak a szexuáltera- peuták. Magyar nyelven még nem jelent meg ilyen összefoglaló mű, mely kézikönyvként összegzi a szexterápiákat és módszerüket. Nem elsősorban a feltárás és diagnosztizálás, hanem a problémák megoldása a fő feladata. A mű tudományos szakkönyv, nyelvezete is szaknyelv, mégis stílusa miatt élvezetes, humorral is fűszerezett, egyszerűen objektív, íróinak a száraz tényszerűség volt az alapelve, mellőztek minden felesleges „beszédet”, s mégis maradt idejük az élvezetes stilizálásra. Több értékes megállapitása már népszerűsítő formában is megjelent, így a terapeuta szemléletéről és attitűdjéről már írt tanulmányt Tóth Miklós a Forrás 1986. 3. számában is „Szexuális mítoszok” és „ellenmítoszok” címmel. Az objektivitást bizonyítandó érdemes néhány mondatot idézni a könyvből: „Alapvetően neurotikus jellegűnek tarthatjuk azt a szexuális viselkedést, amely az önigazolásnak és a kompenzációnak az eszköze. Morálisan elítélhetjük azt, aki szexualitásával pl. vagyonhoz vagy hatalomhoz akar jutni. Ritka ma már, hogy a szex kizárólag a prokreá- ció eszköze legyen, ugyanakkor a szexuális viselkedés mint tisztán rekreációs tevékenység az ún. playboy életformában mutatkozik meg leginkább.”(32. o.) Az írók jelentős betegismerettel, szexterápiás gyakorlattal rendelkeznek, s ezek tapasztalatait igyekeztek hasznosítani. Mindemellett jelentős mennyiségű angol szakirodalmat is feldolgoztak, mely jelentős segítség a nyelvi tudás hiányától szenvedő orvosok és pszichológusok körében. S a lényeg: alig 100 oldalban összefoglalva könnyen kezelhetővé tették az írást. Végre egy olyan tudományos mű megjelenését üdvözölhetjük, ahol az írók nem elfogultak saját szakmájukkal szemben, hanem helyet kap a szexológia többi tudományága, a szociológia, a pedagógia is. Tehát a mű szintetizál, s egyre közelíti azt a szexológiaképet, melyet már korábban is számonkértünk a szakmán. Érdemes még néhány mondatot idézni a könyvből, az írás humorát is illusztrálva. „Rosa nevű egyik páciensünk például, aki a sensate focus alatt már a férje péniszének látványától is szorongani kezdett, a férjet előbb a ház körül sétáltatták meztelenül, hogy az asszony biztonságos távolságból szemlélhesse a férfi nemi szervét, s csak fokozatosan engedték be a szobába. Az aktív szexterápiával hazánkban is foglalkozók vagy foglalkozni szándékozók nevében reménykedhetünk abban, hogy bennünk is lesz talán majd annyi találékonyság, hogy az ehhez hasonló fóbiás eseteknél a sensate focus ilyen óvatos adagolását a mi szerényebb, «lakótelepi» viszonyainkra is adaptálni tudjuk.” (106. o.) A könyv igazi „piros ász” az olvasó és a szexológusok kezében, de ... Igazi tromf csak akkor lenne, ha megjelenne a népszerűsítő változata is. Ha leírnánk, hogy mit tegyenek a szexuális életet élők, hogy ne alakuljanak ki szexuális problémáik, fóbiáik, s hogy ne kelljen terapeutához fordulniuk. Például a sensate focus (érzéki fókusz) gyakorlatokból le lehetne vezetni a simogatások művészetét. Egészségeseknek sem ártana gyakorlatokat előírni, esetleg ötleteket adni. Igazi szexuális kultúrát terjesztő mű születhetne az adaptációból. Л házastársi szeretet-szövetség Talán a címből is kiderül, hogy a megszokottól eltérő, vallásos könyvről van szó. (Elég szomorú, hogy a szeretet szóról csak a vallás jut eszünkbe, egyébként majdnem megfeledkeztünk a kifejezés használatáról.) Ez a könyv a katolikus egyház igazi szexuális forradalma. Feltétlenül szemléletváltást, dogmamentességet tükröz, korszerű gondolkozás terméke. Meglepő ez akkor, ha meggondoljuk, hogy a szexológusok zöme szexuális kultúránk elmaradottságát az egyház helytelen törekvéseiben, maradi nézeteiben látta. A könyv ékes bizonyítéka annak, hogy ez a megállapítás is érvényét veszítette. A katolikus egyház az 55