Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Sz. Mikus Edit: Szex a tromf…
eközben a szeretkező pár között lezajlódhatnak. Itt az előszót sem érzem feleslegesnek. Jó színvonalon ismeretterjesztő. Nagyon hasznos, hogy a könyv és illusztrációi nem idealizálják a szexust. A szex ugyanis nemcsak szép és jó. A szexnek és szeretkezéseknek van hangulata, színe, íze, illata. A háttér és környezet sem makulátlan tisztaságú, rendes. Hanem gyűrött, rendetlen, az ágy csatatérre emlékeztető. Pereszlényi szeretkező párja steril, tökéletesen tiszta: színtelen, íztelen, szagtalan. A Szilágyi-könyvben lévőkön érezni az atmoszférából valamit. Nem bűnösen, hanem természetesen ragacsos, szennyes, tisztátalan, s ezzel együtt életszerű. Ez természetes, hiszen így is születünk. Nem sterilen, tisztán és szépen, mint ahogyan a pufók csecsemők idealizált képe mutatja, hanem ragacsosan, véresen, csúnyán és esendőn. Lapjaink közt ezt a „piros felső”. Vadnarancsok II. Géczi János azonos című első könyvét hetek alatt visszavonták, csak néhány kiváltságos tudott szerezni belőle. Túlságosan kemény riportjai, elemzései az író éleslátásának tanúbizonyságai. Már a cim után is azt várhatja az olvasó, hogy ismét igényes művet fog olvasni, s nem csalódik. Géczi János magyar homoszexuálisokkal — elsősorban férfiakkal — készített interjúkat, s teszi közkinccsé az eredményt. Ismét felkiálthatunk; végre egy könyv, amely nem szenzációhajhászat miatt íródott! A homoszexuálisok vallomásai sokkal hitelesebbé teszik az írást, mintha kívülálló tenné meg hűvösen tényszerű, bölcs megállapításait. Az írások így őszinték és megdöbbentőek, s mindezzel együtt ismeretterjesztők és nevelőek. A riportok nagyon jól sikerültek, s ez bizonyára elsősorban az író-riporter megnyerő személyiségének volt köszönhető, hiszen nem mindenki tud a homoszexuálisok világába beférkőzni úgy, hogy meg is nyíljanak, őszintén nyilatkozzanak neki. A riportok jó megfo- galmazásúak, s elgondolkoztatok a történetek. Géczi János nem fűz kommentárt a riportokhoz, az olvasóra bízza a következtetést, ezzel együtt mintegy nagykorúnak tekintve az érdeklődőt. Az Írásokból kiderül, hogy az elcsúszás, a „bemelegedés” már legtöbbjüknél kora gyermekkorban bekövetkezik. Esetleg a látens homoszexualitás kamaszkorban manifesztálódik. Az eltévelyedés oka az esetek zömében a neveltetés, a családi háttér, a „rossz feleség,” az önértékelési hiba, s nagyon gyakran a homoszexuális csábítás, melynek legtöbbször az amúgy is gyengébb (feminin) jelleműek s az önmaguk értékeiben sem hívők esnek áldozatul. Szülői és pedagógusi szemmel is értékes következtetések vonhatók le, kiderül, hogy hol, mikor és mit kellene cselekednünk ahhoz, hogy az egészségesek ne váljanak homoszexuálissá. Különösen kiemelném mindennek a jelentőségét ma, amikor az egész társadalom, s főleg a fiatal fiúk erősen feminizálódtak, s ezzel együtt jóval esendőbbekké váltak az ilyen jellegű csábításokkal szemben. A könyv mondandóját az értékes (Buda Béla által írt) utószó foglalja keretbe, s adja meg a rövid tudományos összefoglalót. Tehát ez a könyv ismét hiánypótló és hasznos, de ... A riportok miért csak elkészültük után 6 évvel jelenhettek meg? Nem hiszem, hogy az író lustaságának tudható be a hallgatás, azt hiszem, elsősorban a téma „nem aktuálissá” nyilvánítása okozhatta. Különös aktualitást adott viszont az AIDS megjelenése és terjedése, s szomorú, hogy csak tragédiák tudják kijózanítani a „hallgatni arany” politika képviselőit. (Ugyanígy jártak már szerzők a narkózásról írt könyvükkel, közel 6 évig voltak kénytelenek hallgatni ők is a hazai narkózásról, mígnem az egyre inkább napfényre került esetek arra késztették a kiadókat, hogy kinyomtassák az írást.) A könyv kiváló ugyan, de még korábban megjelenhetett volna. Ez a könyv igazi „piros király” a kezünkben. 54