Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 9. szám - Csorba Piroska: Rafinált mozgások (novella)

ez a tanulmány, megérte-e a belefektetett energiát, a nővé való változás férfinak mégiscsak különös, a skizofrénia határát súroló kalandját. Bevallom, sohasem voltam semmilyen dologban kizárólag utilitarista. Egyszerűen élveztem a dolgot, amellett, hogy megpróbáltam önismeretemet nemem ismeretén keresztül a lehetségesig mélyíteni.

Tudom, mindenféle tipologizálás hamis, mégis elgondolkodtató. Öt kiválasztott hímem más-más típusú. A professzor szikár volt, célszerűnek tűnt minden cselekedete. Megfegyelmezett mozdulatai mögött viszont egy egészen másféle ember sejlett elő. Valaki, aki egész életében szerette volna elengedni magát, de ez sose sikerült neki. Na majd én! Én majd kihozom belőle.

B. az alanyi költő épp az ellentéte volt: ottlétünk első órájában használhatatlanra itta magát. A professzor ápoltságával szemben, rajta, a költőn látszott, hogy borzad a fürdőkádtól. Jól megfér teste kipárolgásaival és lecsapódásaival — olyan természetes és ősi, amilyenek a vadállatok a romlatlan természetben.

C. az igazgató joviális volt, bajuszos, roppant energikus és elégedett saját magával. Behódolásomat — tudtam — elkönyveli majd saját ellenállhatatlansága egyik újabb bizonyítékául, na de hadd tegye.

D. a kritikus károgó hangján nem beszélt, hanem kinyilatkoztatott, pillantása éles, szúrós. Úgy tűnt, soha semmibe nem tud belemerülni. Talán rezignáltan és kívülállóként figyeli saját szeretkező mozdulatait is.

A nagyregényíró lágy volt, nőiesen finom vonásokkal, hatalmas mozdult, ni mintha készülő regényének egy-egy főhősét keltenék életre.

Elkezdtem a munkát. Fárasztó volt, de mi tagadás: szórakoztatott is. Apró jelzéseket kellett adnom, diszkréten, minden tévedést kizáróan jeleznem kellett E.-nek, a nagyregényírónak, hogy szívesen venném érdeklődését. Ugyanis ő ült velem szemben, ezért döntöttem úgy, hogy ő lesz a kezdet. Ugorjuk át a részleteket! Szívesen elmondanám szó szerint

E. szavait ... csakhogy minek? Benne vannak a regényeiben! Jóformán másról sem beszélt, csak a műveiről. Alig sikerült elnyomnom egy-egy ásítást, visszanyelnem néhány kikívánkozó megjegyzést. Miért képzelik a férfiak, hogy bennünket nőket bármi is érdekel, ami nem rólunk szól, velünk kapcsolatos? Tessék ... most rajtakaptam magamat ... Tökéletesen nő voltam ebben a pillanatban, ahogyan ezt mondtam „bennünket nőket” ... Semmi sem volt bennem a kétfelé tartozás érzéséből. Fenntartások nélkül voltam nő. Nem esett nehezemre az sem, hogy a megszokott pozitúrától eltérően — akár alulról is — élvezzem a szeretkezés gyönyörét első éjjel a nagyregényíróval, a másodikon B.-vel, az alanyi költővel. Mellesleg B. verset kizárólag szeretkezés után tud írni. Ha kíváncsi vagyok, számoljam össze az öt kötetében.

Ismétlem: nem taszítottak ezek a férfitestek, szőrzetük, szaguk, szögleteik, izomerejük csábított. Kivéve A. professzor átható parfőmillatát. Micsoda élvezettel vetettem magam bele az átváltozás teljes gyönyörébe ... és ha percekre kiestem belőle, akkor visszatérített D. rekedtesen suttogó hangja: Te édes, hát te ilyeneket is tudsz? ... és immáron boldogan lovagoltam tovább a semmit meg nem emésztő, kritikusi pókhason. Belevetettem magam az ölelésekbe, csókokba, birtokoló pillantásokba. Hagytam magam sodortatni, birtokoltnak hinni. Őszintén élveztem mindezt, és közben mulattam. Mulattam, mert igazán kacagtató volt E., ahogy fölöttem dolgozott, és a verejtékcsöppek mindig pontosan az orra hegyén gyűltek össze, és onnan csöppentek alá a két mellem közé. E., a nagyregényíró volt a legkorosabb kísérleti alanyaim közül — talán innen, hogy az intim pillanatokban saját merevedését nézte, mintegy önbizalmat merítve belőle. Fürdöttem a róla lehulló verítékcsöppekben . .. uramisten, ha látta volna kifordult szemeit. Ejakulációja közben arca pontos leletét mutatta majdani szélütésének! Nevetségesnek látszottunk onnan, a befogadó oldaláról nézve, férfitársaim! Szegényesen ismétlődött minden szavunk, sőt dadogtunk! Sejtettem, hogy a szavak, a mondatok ugyanígy gurulhatnak a másik s a harmadik nő elé .. . épp olyan sztereotípia volt az egész, amilyenfélét én is műveltem férfiként. Csakhogy akkor eszembe sem jutott, hogy bárki is analizálhat!

34