Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Csorba Piroska: Rafinált mozgások (novella)
Csorba Piroska Rafinált mozgások „Csak az asszonyok ismerhetik igazán a férfiakat” (Cs. P) jL -Ж-sszonnyá kellett válnom, hogy megismerhessem saját nememet. Már a negyedik X felé jártam, sokismeretlenes egyenlete voltam a világnak. Töprengtem, miféle alakot öltsek. Végül is a szintézis helyett, amit Anita Ekberg kebléből, Lollo derekából, Marilyn Monroe csípőjéből, Marlene Dietrich lábából alkothattam volna, s amely szupernő Ingrid Bergman érzéki arcán Bardot duzzadó száját viselte volna, s Liv Ulmann intelligenciájával rendelkezik — e helyett a tökély helyett egy szerényebb külső mellett döntöttem. Miért könnyítsem meg férfitársaim dolgát? Szuperlényemhez ugyancsak könnyű lenne szuperlatívuszokban közeledniök. Szép nőnek a szépet tenni — ez nem igényel különösebb okosságot, sem erőfeszítést. Az embernek egyszerűen leíró fogalmakat kell használnia. A nő tehát, akiben testet öltöttem, afféle átmenet volt csúnya és szép között — vonásaiból egy szobrász a szépséget akarta kibontani, de meggondolta magát, s nem hántotta ki teljesen a kőből. Mintegy lehetőségként létezett ez a test a csúnya és a benne rejtező szép között. Kirívó hibát nem tűrtem rajta: se mélyfekvésű csípőt, se ormótlan végtagokat, se vízilószerűen vastag bőrt. Tagjaim kecsesek voltak, hajam a gesztenyebarnának egy különös árnyalata, mely a napfényben vörösnek látszott, a sötétben pedig feketének tűnt. Szemem zöld lett, mert úgy találtam, ez a szemszín a leginkább megfelelő arra, hogy a mögötte lévő elrejtőzhessen s ugyanakkor hívogasson is. Álltam a tükör előtt s míg hosszú combjaimat formáltam, arra is ügyeltem, nehogy úgy járjak, mint Pygmalion, s néhány szépségpettyet ejtettem testemre, orromat az arányosnál kissé nagyobbra kívántam. Ily módon megteremtett asszonyi magamat az aktuális divat szolid változata szerint öltöztettem föl. Már csak a bevetési alkalom hiányzott. Olyan helyre volt szükségem, ahol esszenciáját találom a férfinemnek, ahol mindenféle típus és karakter jelen van. Sokáig dilemmáztam: egy építkezés mellett landoljak-é mint maltertündér, vagy egy laktanyában mint kezdő könyvtárosnő... Aztán úgy döntöttem, a szellem világának hímjei között keresem első próbababáimat — hiszen közülük sok megőrzi magában az ösztönösséget, bárdolatlanságot, durvaságot is (megfejelve éles ésszel, intelligenciával), ez lesz a nekem megfelelő környezet. Sokáig keresgéltem (orvoskongresszusok, termelési értekezletek, elit előadások között), végül rábukkantam a K.-i szimpóziumra. К.-ban kétévente jöttek össze az egzakt tudományok híres művelői, valamint hírhedett művészek, hogy egy megadott téma körül kerengjenek, megízleljék saját maguk és mások gondolatait, megcsóválgassák, s végül a kerekasztal közepére köpve próbáljanak belőle valamit ehető formában a hatalom asztalára tálalni aperitifnek. K-ba hivatalosak voltak a nemzetközi szaktekintélyek, az elés lekötelezettek, mélyről jött és ösztönös művészek, arisztokrata tudósok és kitartó parvenük. Mindenekelőtt azért volt ez alkalmatos terep, mert rajtam kívül csupán néhány nő kísérletezhetett itt. A hímtársak ugyanis csak korlátozott számban engedték be őket, 32
