Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 9. szám - Czére Béla: Terek és pincék (novella)

gyúrt asszony kezét. Gyertyák piros fényében mennek kézenfogva, lábuk alatt üveglap a sétány kavicsainak helyén, alattuk kihalt város, mozdulatlan részegek fekszenek hanyatt döntött viaszbábuként utcák nyirkos kapualjaiban, hányadékuk mocska állukra, nyakukra fagyott. Körutak kirakatainak üvegei mögött fiatal lányok fogják főnökeik nemiszerveit, lassú gyászzene ütemére vértelen ajkuk közé illesztik őket; az egyik téren gumibotok parádéznak, a másikon bicskák sziszegnek, mindegyik végzi a maga dolgát, de gondosan kerülik egymást, mintha felosztották volna egymás között a tereket. És akkor fény hasad a terekből, tavasz lángjának emésztő tüze, terek aszfaltjából kinyílt virágok kelyhének lángja, amely olyan piros, mint a vér; pincék fölcsapó lángja égeti úttestek fagyott burkát, földalatti odvakba süllyedt emberek kapaszkodnak fölfele, élet felé, öklök kapaszkodnak fölfelé, szétnyíló tenyerükben mécsesek lobbannak; terek hasadnak, süllyednek lefelé, és pincék emelkednek fölfelé, mint a páternoszterek fülkéi mennek el egymás mellett. Pincék hatalmas üvegakváriumaiban főnökök előtt térdeplő mozdulatlan lányok, a sárgult ondó az arcukra kövült, viaszfigurák az üveg mögött, Drakula, Hitler, Sztálin, Berija, Rákosi, Gerő, és egy-két karját lengető führer a Balkánról is; vízágyú forog odabent körbe-körbe, mossa a hatalmas akvárium üvegfalát, így aztán örök tanulságként látható lesz mindez, a gigantikus terek világa, amely lesüllyedt végre méltó helyére, a horrormúzeumba; egy elsüllyedt ország viszont feljött a pincékből, isten szabad ege alá, a felszínre.

Terek zöld bokrai között leányok körtáncot lejtenek, tisztára mosott szobor köré fonódik sudár derekuk, szélben lobogó hajuk; két fecske köröz a tér fölött, szabad mező asztagáról és vigyázó templom tornyának harangkondulásából röppentek föl; csőrükben búzakalászt és kettős keresztet visznek, szép ívű szabad röptűket emberarcú emberek figyelik a térről, ahová a fecskék leereszkednek, kőre terített véres zászlóra, nemzeti zászló pirosára, megtépázott, hivalkodó és megcsúfolt, ám újra vállalt pirosára, vörös vér zászlajára fektetik a búzakalászt és a keresztet.

31