Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Mészáros György: Szubjektív elmélkedés a cigányokról és a cigánykérdésről
etnikai és identitásbeli elkülönülést, de kívánnak tisztességes munkalehetőséget, ezen keresztül megbecsülést, emberhez méltó életet. Az elmúlt években örvendetesen szaporodott a tehetséges cigány értelmiségiek száma, azonban táboruk sajnos, még igen kicsi és megosztott. Ez a megosztottság nemcsak gyengíti az amúgy is szükséges belső erőket, hanem a cigányság egészétől idegen területre visz el, ahol tőlük független és egyéni érdekek érvényesüléséért folyik a küzdelem, a boksz. Ha végiglapozzuk az elmúlt tíz évben megjelent cigány antológiákat, már képet kapunk az erővonalakról. (Erről a gondról már magam is többször írtam a Napjainkban: legutóbb 1985/11.; 1987/1. számban) Az ellentét közöttük többirányú, de a legfontosabb a cigánykérdés megoldásához vezető út megválasztásában van. Egyik részük a radikális szárny, akik most látják alkalmasnak az időt a cigányság nemzetiségi státusának kivívására, a másik csoport a kompromisszumok híve (jelenleg), azt hangsúlyozva, hogy nem lehet nemzetiségi egy népcsoport mindaddig, amíg nincs egységes értelmisége, művelt és erős középrétege. Végül van egy kisebbségi réteg, amelyik szerint „ez a mai világ a lehetséges világok legjobbika”. Ha a csoportok — sajtóban is kinyilvánított — véleményeit elemezzük, világos számunkra, hogy a mai cigány értelmiségnek viszonylag nagyobb része távlatban a nemzetiségi mivolt hive, és annak előkészítésén — ma még sok apró kompromisszummal ugyan, de látható — eredménnyel dolgozik. Úgy vélik, hogy a nemzetiséggé válás a biztosítéka annak, hogy cigányok maradhassanak. Komoly ideológiai ellentét van az Országos Cigány Tanács és a Cigány Kulturális Szövetség között, bár a két testületben sok a személyi átfedés. Az Országos Cigány Tanács elnöke szerint a szövetség átmeneti dolog.* A fő ellentétet az jelenti, hogy jelenleg a szövetség az a fórum, amelyik szerint „ez a világ a lehetséges világok legjobbika”. (Vő.: Magyar Ifjúság, 1986. szeptember 26.) Magyarul, a szövetség többsége nem támogatja a cigányság nemzetiséggé történő „fejlesztését”, hanem megelégszik a legfontosabb céllal: teljes gazdasági és politikai integráció a kis számú cigány nyelvűeknél a cigány nyelv és kultúra ápolásával. A baj ott van, hogy ezt az elkülönülési szándékot támogatja — magyarságellenes éllel — a szélsőséges ellenséges ellenzéki csoport néhány vezéregyénisége is. Az elmúlt évben olvashattuk az egyik „szamizdat” folyóiratban, hogy „a cigányság léte, vagy nemléte azon múlik, milyen népet választ társának. A magyarság erre a posztra immár ötszáz éve alkalmatlan”. Nem akarok itt belemenni a nemzetiségi vitákba, csak néhány gondolat engedtessék meg pusztán azért, hogy a korábban tárgyalt kérdésekkel együtt ezt is újragondoljuk. Jelenleg a „cigány indentitás” metafizikus gondolata ellentétes a társadalmi tényekkel — a cigány- kérdést ma nem a származás, hanem a hátrányos helyzet szemszögéből kezeljük —, elméletileg fent kell tartani azt a lehetőséget, hogy a cigány lakosságnak az a töredéke (a teljes cigány lakosság 15—20 százaléka), amely még beszéli a cigány nyelvet, a fejlődés során esetleg nemzetiséggé válik. Magyarországon belül azonban három nagyobb és két kisebb cigány nemzetiségi csoport létrejöttére kell elvileg számolni: oláh cigányok, kárpáti cigányok, gurvári, szinto, illetve vend cigányok. Ezek közül az oláh cigányok őrzik legerőteljesebben nyelvüket és hagyományaikat, de az ő kulturális hagyatékuk sem rendelkezik (tehát meg kell teremteni) olyan tartalommal, amely képes lenne önmagából alapot adni a nyelvnek, mint a fogalomalkotás alapvető eszközének a orientációra, a megfelelés és közvetítés irányába. De mi történik a többi 300 ezer cigánnyal? * Időközben az elnöki tisztségben személyi változás történt. Lényeges módosulás azonban nincs. A mai napig sem tisztázódott, hogy melyik szervezet mivel foglalkozzon. Ez pedig anarchiához és vitához vezetett. Felerősödött a sértődöttség, a különböző cigány törzsek (elhivatott) szerepét hangsúlyozó nézetek, a cigányságon belüli diszkrimináció. A cigányság érdekében e szervezeteket célszerű vagy egybe tömöríteni, vagy feladataikat pontosan meghatározni. A közöttük folyó viszálykodás keserű levét a cigányság issza meg! 84
