Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Mészáros György: Szubjektív elmélkedés a cigányokról és a cigánykérdésről

Először is: Pandzsab nem azonos Radzsputanával. Pandzsábot eredetileg az indusok maguk szanszkrit szóval Pancsanádá-nak nevezték (öt folyó), és csak később, a XI. századtól kezdve kapta perzsa „Pandzsáb” nevét.

Másodszor: Indiában nem élnek cigányok. Az angol nyelvű szakirodalom „cigány törzsek” (Gypsy tribes) néven foglalja össze az indiai vándor törzseket életmódjuknak a cigányokéhoz való hasonlósága folytán, ezek közül azonban egyik sem beszél a cigány nyelvhez közelálló nyelvjárást. A cigány elnevezés európai keletű, a nem cigány környezet ragasztotta rájuk. Az „acingan”-nal függ össze (am. érintetlen). A görögök ezzel a szóval jelölték azt a kisázsiai szektát (IX. század), amelynek tagjai jóslással, kuruzslással foglalkoztak. A magyar nyelvbe román közvetítéssel került.

A cigányok eredetére végül is a nyelvtudomány adott választ. Nevük a „ROM” azonos a „DOM” kasztjelöléssel. (A szó a szanszkrit dam gyökből ’hangzik, szól’ származik. Utalás foglalkozásukra (zenélés). A nyelvtudomány mutatta ki, hogy tőszavaik mintegy fele indiai szavakra megy vissza, a többi szót vándorlásuk során vették át az irániból, az örményből, görögből, délszlávból, románból, magyarból stb. A nyelvrokonság ellenére a mai indiai nyelvből épp úgy nem értenek semmit, mint mi magyarok a finnből, vagy az észtből. Még a kevés számú rokon szó sem hasonlít. Pl.: „testvér” cigányul pral, a hindiben bhái (mindkettő a bhrátá szóból ered).

A cigányok előéletét, múltját hosszú ideig homály fedte és sok tekintetben ma is homály fedi. Ennek oka nemcsak az, hogy írásbeliség híján nincs írásos emlékük még a közeli történelmi időszakról sem, hanem szájhagyományozás útján sem maradt fenn semmi korábbi vándorlásaikról, életükről. Ezért mondjuk, hogy a cigányságnak nem volt történelme, csak története. A cigány hagyomány nemcsak eredetükről nem őriz nyomokat, hanem azt sem tartja számon, hogy néhány nemzedékkel korábban elődeik honnan települtek jelenlegi lakóhelyükre. Ezért nem jegyzett fel a cigánykutatás eleddig a „Báró Than” (nagy ország) Indiára utaló legendáról semmit, amiről ugyancsak az említett Cigány Újságban olvashatunk. Ennek valószínűsíthető oka, hogy a néhány rokon család nagyságrendű csoportokban élő és vándorló cigányoknak nagyközösségi élményei nem voltak —, ellentétben a különféle népcsoportokkal, törzsekkel, akik történelmi hagyományukban őrzik közösségi élményeiket, más népekkel, népcsoportokkal való együttműködésüket, konfliktusaikat. Természetesen Közép-Európába történt bevándorlásuk során — írásos feljegyzések szerint — különböző magyarázatot adtak megjelenésükre, folytonos vándorlásuk okaira, de ezek valótlan állítások voltak. Zsigmond híres menlevelében (a XV. század eleje) a cigányokat Kis-Egyiptomból jövő zarándokoknak mondja, de Franciaországban és Itáliában, ahová Zsigmond hatalma nem terjedt ki, pápai menlevéllel közlekednek, azt állítva, hogy Zsigmond elvette országukat, azért kell a világban bolyonganiuk.

De visszatérve az alapgondolathoz: Magyarországon az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, az egymástól elszigetelt — államilag nem összefogott — kutatások a politika számára nem jelentettek aktív segítséget a döntéshozatalokban. Ennek ellenére az MSZMP Politikai Bizottsága 1961. évi határozata helyes képet adott a cigányokról, jól határozta meg a követendő utat. Az e határozatra épülő kormányrendelet, amely például a szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolására született, nem hozta meg a kívánt változást azért, mert a putrik felszámolásával egyidőben a cigányság tudati változására erőtlen és igen gyenge hatásfokú intézkedések történtek.

A cigánygyerekek 39—40 százaléka 14 éves koráig nem végzi el az általános iskolát, 60 százaléka pedig később sem. Túlkorosán végleg kimaradnak az iskolából. Ugyancsak 1986. évi adat, hogy az általános iskolát végzetteknek 35—38 százaléka továbbtanul, de a lemorzsolódás hatalmas méretű. A dolgozó cigányok 51 százaléka segédmunkás (míg a nem cigányok aránya csak 12 százalék). Iskolai végzettség, szakma nélkül újból és újból termelődik a Lakatos Menyhért által említett segédmunkás-dinasztiák száma, amely csak fokozza az amúgy is magas fluktuációt. A segédmunkásság nem lehet életcél, mert ez csak megerősíti, megkövesíti a nemkívánatos hagyományos életmódot, életvitelt. Ez a halmozottan hátrányos helyzet a bűnözés területén is jelentkezik. 1975. évben például országo82