Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Mészáros György: Szubjektív elmélkedés a cigányokról és a cigánykérdésről

A cigány logikai rendszerében a rossz polarizálódhat és számtalan helyzetben egyenértékű lehet a jóval. Megszűnik közöttük a lineáris alárendeltségi viszony.

De említhetnénk az előítéletek kérdését is. Többször halljuk, olvassuk, felmérésekben (előítélet-vizsgálatokban), cikkekben, hogy a nem cigány lakosság milyen mértékű és jellegű előítéletekkel viseltetik az ezekben a vizsgálatokban, írásokban egységesnek feltüntetett cigánysággal szemben. Soha nem érintették (elhallgatták) ezeknek okait, ezzel a faji előítéletek közé sorolták a helyenként ténylegesen meglevő cigányellenességet. Kétségtelen, hogy ez is megtalálható társadalmunkban (mint minden mozgásban levő társadalomban), de ez csak egy esőcsepp a zivatarból. Ma már ott, ahol a cigányság életvitele, életformája megfelel az átlagnak, nincs előítélet. Van viszont ott, ahol ez nem így van, ahol szociális segélyből tengetik életüket, nem dolgoznak, nagy az alkoholizmus és a bűnözés. Tehát életmódbeli, életviteli és nem faji okokra vezethető vissza. Nemrégiben a szekszárdi maszek cigányvendéglőben együtt ebédeltem oláh cigányokkal, nem cigányokkal — fiatalokkal és idősebbekkel. Egyformán jó ízzel fogyasztottuk a cigánykonyha különlegességeit. Gyönyörködtünk a cigány nyelvű feliratokban. Aki cigányul rendelt, cigányul kívántak neki jó étvágyat is. Távozáskor a cigány nyelvű tulajdonos az ajtóig kísért „Zsa Dévlesza!” (Menj Istennel!) köszöntéssel.

Igaza van Vekerdi Józsefnek, amikor azt mondja, hogy mindaddig tévesen ítéljük meg a cigányságot, amíg — akár ellenük, akár védelmükben — a társadalomtudomány európai kategóriáit alkalmazzuk, figyelmen kívül hagyva azt a körülményt, hogy a cigányság indiai eredetű életformát őriz, és az ázsiai termelési mód sajátosságait tükröztető indiai gazdasági és társadalmi fejlődés az európaitól eltérő módon alakult. Erre az alapvető felismerésre már Grellmann eljutott (1783), aki feltételezte, hogy a cigányok ősei az indiai társadalom kitaszítottjai, a páriák (kaszton kívüliek, érinthetetlenek) lehettek, vagyis a cigányság társadalmon kívüliségre kárhoztatott volta évezredes múltra tekint vissza. Ezt a feltételezést a legújabb történelmi és szociológiai kutatások igazolták. Bár a cigányokról a XIV. század előtt nem szólnak történeti források, azonban a cigány szókincs történeti elemzése, a szanszkrit irodalom gyér utalásainak vizsgálata (Vekerdi József érdeme) és az indiai társadalmi rendszernek a cigány életforma sajátosságaival történő szociológiai összevetése lehetővé tette a sajátos cigány életforma gyökereinek történeti megismerését.

(Mint ismeretes, a cigányság ősei, az ókori indiai dómba népcsoport, a társadalom kasztonkívüli, kitaszított elemein belül a legalsó réteget képezték, akiknek gazdasági jellemzője a termelőmunka nélküli, alkalmi szolgáltatásokra alapozott megélhetés volt. Nem a büszke és nemes radzsputok, ahogy egyes dilettáns cigány történelmet gyártók tollából olvashatni. Ez az apologetikus állítás, még ha jó szándékú is, szemben áll a történelmi tényekkel és hamis irányba viszi a cigányság felemelkedését szorgalmazó társadalompolitikát.)

Mint ismeretes, a magyarországi cigánykutatás a XVIII. századtól napjainkig, európai viszonylatban is, nagyszerű eredményeket produkált. Elegendő az elődök közül Wáli Istvánt, Wlislockit, Herrmann Antalt, József főherceget, a későbbiek közül a Csenki fivéreket, Hajdú Andrást, Erdős Kamillt, Vekerdi Józsefet, Víg Rudolfot, Sárosi Bálintot említeni. A nevelés és lélektan területén Vámagy Eleméren kívül Tornai Éva, Rupper Ferencné, Réger Zita, Kornyék István, Gulyás Sándor, a szociológia területén Sziklai Sándor, Balogh Ödön nevét kell megjegyeznünk.

Tehát a hazai kutatások eredményei jelentős támpontot adnának a gyakorlat számára, azonban a gyakorlat mintha ezeket nem ismerné eléggé, sőt, teret enged a publicisztikában olyan dilettáns, tudománytalan és zavaros írásoknak, amelyek megzavarják, összekuszálják a közvélemény, de a cigányok saját magukról altatott értékítéletét is. Garmadával idézhetnénk ilyen jellegű írásokat, de csak a legutóbbira szorítkozunk.A Románo Nyevipe című cigány újság 1987. évi 3. számában olvashatjuk: „Pandzsab a cigányok őshazája ... országunk korábbi neve Radzsputana volt... Az Indiában maradt cigányok mai létszáma 15 millió, nevük Bandzsara-Roma.”

81