Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Mészáros György: Szubjektív elmélkedés a cigányokról és a cigánykérdésről

Évek óta csak dobálódzunk a számokkal. Fogalmunk sincs, hogy hány cigány él hazánkban. A központi szervek a tanácsok által becsült létszám alapján dolgoznak, ami nem alkalmas arra, hogy megbízható prognózist és a cigányok helyzetének tényleges megváltozását tartalmazó tervhez adjon primér adatot. Azt mondják, hogy ma a nők 53 százaléka, a férfiak 85 százaléka dolgozik. Honnan tudják ilyen pontosan, amikor a cigányság létszámát nem ismerjük. (Egyik héten 350—400 ezer, a másikon 500 ezer fő.)

1987 márciusában a Tv pécsi körzeti stúdiójában kerekasztal-beszélgetést láthattunk a cigánykérdésről.

Megdöbbentő volt az a különbség, ami a beszélgetés nem cigány résztvevőinek és az egyetlen cigány résztvevőnek megítélése között volt. A nem cigány résztvevők egy része valahogy úgy intézte el a dolgot, hogy van munkakerülés, bűnözés stb., de ugyanúgy a nem cigányoknál is; a társadalom ugyanúgy segíti a cigányokat, mint a nem cigányokat stb. (Ez egyébként nem igaz. Magyarországon csak a cigányok kapnak ingyen telket és kamatmentes kölcsönt.) Természetesen nem ez a (füllentés) a lényeg, de mutatja azt a „szemérmet”, ami e kérdés körül még ma is körben leng. Ellentétben Lakatos Menyhérttel, aki kertelés nélkül, őszintén megmondta, hogy a „felemelkedést mindkettőnek, a cigánynak és nem cigánynak is akarnia kell. A segédmunkás dinasztiákból való kivetkőzéshez a tanulás, a kutúra a kulcs. A cigányság önmaga létét veszélyezteti, ha nem sajátítja el a társadalom átlagának tudásszintjét.” Különösen fontosnak éreztük következő mondatát: a jelenlegi gazdasági helyzetben a társadalom nem élhet meg csak humanizmusból. Tanult, szakképzett, alkotó emberekre van szüksége.

Az a világ már kimúlt, amikor jelszavakkal és ráolvasással kimozdíthattuk kocsink kátyúba reccsent kerekét. A cigánykérdés szekere évekig ebben a szemérmes kátyúban ücsörgött, szépen és romantikusan zöldre festve. Azt hittük (és még sokan ma is azt hiszik), hogy a szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolásával megoldjuk a cigánykérdést.

Több mint 20 év telt el (1964. évben jött ki az első kormányrendelet) és rájöttünk (ezt szívesebben mondanám többes szám harmadik személyben), hogy ez csak a kezdet, mert a putrik felszámolásával egyidőben a cigányság tudati változását elősegítő intézkedések csak megkésve, és ma is igen gyenge hatásfokkal következtek.

Az új lakótelepek, a megvásárolt paraszti házak jelentős részében új cigánytelepek képződtek, a fejlődés rendkívül lassú.

A szemérem mellé a túlbuzgóságot tettem akkor, amikor az említett pécsi kerekasztal- beszélgetésen (bejátszott filmen) Orsós Imre cigány bányász nagyon igaz kritikáját hallgattam. A maga egyszerű szavaival elmondotta, hogy a cigányság beilleszkedésének segítését a létrához tudja hasonlítani. A putriból végig kell járniuk a létra minden fokát, mert e lépcsőzetesség nélkül sohasem lesz tartós beilleszkedés, felemelkedés.

(Eszembe villant, hányszor leírtuk a hetvenes évek elején, végén mindezt, eredménytelenül. így kerültek sok városban a putriból egyenesen az összkomfortos lakásba a cigány családok, és természetesen sem az idegen környezettel, sem az anyagi kultúrával nem tudtak mit kezdeni. Pokollá tettük — tették — életüket, s pokollá ők környezetükét.)

Az a bajunk (ami egyébként más területeken is kísért még bennünket), hogy egyszerű dolgokat félünk vagy nem akarunk saját okaira visszavezetni, hanem más sémákba, más érdekrendszerekbe akarjuk belepréselni. A közvélemény például gyakran mondja: a cigány lusta, dologkerülő. Pedig nem az. A termelőmunka nélküli és a rendszerességet nélkülöző életforma alapvetően meghatározta a cigányság hagyományos tudati formáit. Ebben az életformában nem alakulhatott ki a munka megbecsülésének értékkategóriája, minthogy a cigányok ősei megfosztattak a munkából való megélhetés lehetőségétől is. Sokuknál a fizetés pár nap alatti elköltése sem pazarlás, hanem a múltbeli gazdasági lét tudati formáinak továbbélése.

Azt mondjuk, a cigány hazudik. Pedig tudjuk, hogy az indiai logika sohasem törekedett a fogalmak éles szétválasztására. Az európai gondolkodásrendszertől eltérően a cigány gondolkodásban a jó és a rossz, az igazság és a valótlanság nincs lineáris kapcsolatban.

80