Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Mészáros György: Szubjektív elmélkedés a cigányokról és a cigánykérdésről
Mészáros György Szubjektív elmélkedés a cigányokról és a cigánykérdésről ^Szülőfalumban kertünk végénél már a cigányszög (cigánytelep) kezdődött. A dolgos, munkából becsületesen élő cigányoknak ott nagy volt a becsületük. Nagyszüleimhez, szüléimhez is rendszeresen jártak dolgozni, ilyenkor egy asztalnál velük ebédeltünk, vacsoráztunk. Iskolai szünetekben egész nap együtt játszottam a korombeli gyerekekkel, néhányukkal életre szóló barátság is szövődött. Ha elfáradtunk a focizásban, együtt ettünk (gyakran náluk), elcsentük a gyümölcsöt a helybeliek kertjéből, szolidárisak voltunk egymáshoz. Velük gyakoroltam a hegedűn, tőlük tanultam meg kézzel halászni az iszapos patakban, ürgét önteni, a csínytevés tetthelyéről észrevétlen elillanni, s ha el-elkaptak bennünket, szemrebbenés nélkül lódítani, egyszóval sok mindent, ami egy természetes falusi, paraszti környezetben élő gyermek számára sok tekintetben idegen maradt. Esti harangszóig velük együtt hallgattam az idősebb cigányok meséit, a vidám és szomorú cigány nyelvű dalokat, amelyek számomra már akkor is lenyűgözően érdekesek és szépek voltak. Kezdetben nem sokat értettem a szövegekből, de lassan, a dalok megtanulásával egyre többet. Ezek a dalok ma is bennem élnek és minden bizonnyal hozzájárultak ahhoz, hogy később felnőtt fejjel életükkel, nyelvükkel és kultúrájukkal komolyan foglalkozzam, választ keressek például arra, hogy miért olyanok amilyenek, miért annyira mások, mint mi. Szeretetem, féltésem és felelősségem ebből a gyermekkorban szerzett aspektusból táplálkozik, amikor az ügyet újragondolom és újragondolásra késztetek másokat is. Értük haragszom és nem ellenük! Az utóbbi időben felerősödtek a cigányság megítélése körüli viták, amelyek bokszolással, általában a háttérben zajlanak, a kívülállók a frontvonalakat sem látják tisztán. Jómagam a legmeghatározóbb problémákat a következőkben látom: sok még e kérdésben a hivatalos mellébeszélés, az őszinteség hiánya (nehogy előítéletnek lássék); nem folytatjuk a hatvanas évek végén megkezdett, a teljes mélységű feltárást és elemzést célzó munkát; a cigánykérdést nem komplexen kezeljük, külön vágányon fut az iskola, a munka, a munkahely és az életkörülmények gyakran üres szerelvénye; egyes cigány rétegek „sültgalamb” várása; oldja meg helyzetüket a társadalom; a cigány értelmiség megosztottsága; az erősödő szeparatista nézetek káros hatása; végül az alapvető demokrácia hiánya a vélemények ütközetében. De menjünk sorjában. A sajtóban, rádióban és televízióban elhangzott beszélgetések többnyire „szabvány” szövegek: „komoly eredményeket értünk el, de ...” Ezek a beszélgetések nem tárják fel őszintén a legfontosabb bajokat, okokat, egyik kezükkel pofonokat adnak, a másikkal simogatnak, és általánosságban mozognak. Természetesen vannak kivételek is, így legutóbb például (1987. január 22-én) a televízió 2. műsorában Ultimátum címmel rendkívül érdekes dokumentumfilmet láthattunk a miskolci cigány önkényes lakásfoglalókról. (Az utóbbi időben gyakorivá vált, hogy egyes cigány családok az éjszaka leple alatt, a korábban kiszemelt üres lakást a közeli városban feltörik, és a magukkal hozott bútordarabokkal együtt elfoglalják. A sok gyerek miatt a hatóságok vissza-, illetve kiköltöztetésükkel — mint a dokumentumfilmből megtudjuk — nem boldogulnak.) 79
