Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Szenti Tibor: Paráznák
A kurkászás, tetűkeresés ezen módja, főleg az európai középkorban, széles körben elterjedt volt. A nép legalsó rétegei, a patríciusok és az uralkodók között egyaránt ismert, sőt még a pompájáról híres francia Napkirály udvarában is a tornyos frizurákat külön tűkkel szurkálták. A bőrápolásos szolgálat és a gondozás az embernél a halottra is kiterjedt. Az utolsó tiszteletadás előtt igyekeznek a halál, a végső szenvedés nyomait elsimítani. A tetemet megfürdetik, megfésülik, ha kell megborotválják és fölöltöztetik. A hagyományos magyar parasztélet évszázadaiban a bába a gyermekágyas korszakban az anya helyett fürösztötte a gyermeket. A halott csecsemő esetében is elvégezte ezt a szolgálatot. A 404/1756. pörben „A bába fereztette meg halála után a gyermeket.” A 47/1756. pörben a férj úgy megverte a feleségét, hogy az 13 nap múlva kiszenvedett. A tanúk elbeszélték, hogy „[.. .] beteg ágyábanis feresztőtte a Tanú Kovács Andrásnét [. . .]” Az ápolás közben látták, hogy „[. . .] a tomporán a bóris mint egy két újnyira elvált a testétől, féregis volt alatta a gondviseletlenség miatt [. . .]” Vagyis nem szedegették ki a bőre alól a — valószínűleg legyek által odarakott — álcákat, ezek a szőrzetben lévő rovar-élősködőkkel rokoníthatók. A halál után „[...] szemét, száját béfogta a Tanú, azután felöltöztették [. . .]”, de nagy sajnálatukra, „[...] még a hajais a vértől őszve állott, hogy meg Sem lehetett fésülni [...]” A bőrápolásos szolgálat ösztönmegnyilvánulása jóval árnyaltabb, mint ahogy itt néhány fontosabb megjelenési formáját ismertettük, és az emberiség cselekedeteiből máig világosan kibogozható. Különböző szokások, divatok, hiedelmek formájában tovább különülve, a jövőnkben még sokáig fogja színezni a kultúránkat. 9. Táplálkozás Az anyaság legnagyszerűbb föladatai közé tartozik a gyermekről való gondoskodás. Ez a csecsemő ápolásából és szoptatásából tevődik össze. Amikor a kisded természetes úton táplálkozik, az anyába kapaszkodik. Többnyire markolja annak mellét, vagy az elérhető ruháját. A mellbimbóba szájával kapaszkodik. Ha ez nincs a közelében, az ujját kapja be és azt szopja. J. Bjerre a Kalahári sivatagban élő busmanokról azt jegyezte föl, hogy a gyermek „[...] először más asszonyok tejét szívja. Ha történetesen senkinek sincs teje, éhenhal [■ ..]”’ Más helyütt ezt írta róluk: „A kicsi gyerekekkel sokat foglalkoznak. Nemcsak szülőanyjuk gondozza őket, hanem a többi asszony is, kiváltképp a hajadon lányok [. . .]”2 Végül megtudjuk róluk, hogy „A busmanok három-négy éves korig szoptatják gyermekeiket [. . .] Aligha lehet korábban elválasztani, mert nem tudnak elegendő megfelelő táplálékot biztosítani a gyermek számára.”3 M. Mead a samoai gyermeknevelésről írta: „Ha az anyának kiapad a teje, akkor a rokon asszonyok között keresnek neki egy szoptatós dajkát.” Az első héttől kezdve ők is mellé táplálják: „Az anya előbb megrágja az ételt, az ujjai hegyére teszi és úgy helyezi bele a kicsi szájába [. . .]”4 (Ez egyébként elterjedt szokás, a magyar parasztasszony a megrágott étellel csecsemőjét a saját szájából etette.) Ha a samoai anya nem lesz terhes, 2-3 éves korig szoptatja gyermekét, aki az elválasztásig vele alszik és belé kapaszkodik. Ezután egy nagyobb, serdületlen lányra bízza dajkálni, aki a csípőjén hordozza. A megkapaszkodás a táplálkozástól a szállításig tart és a mell után a derék átkarolása következik. Helyenként állatkölyköket, növendékállatokat is szoptatnak a nők, mint ahogy a folklór tud állatok által szoptatott gyermekekről is. („Farkas- és medve-gyerekek”.) M. Mead az új-guineai arapesekről azt írta, hogy „A csecsemőt az anya testéhez idomuló hálószatyorban tartják; sokat dajkálják is, és ha sír, mindig az anyja keblén nyugtatják meg. Az elválasztás után az anya még évekig száraz emlőjét adja a megrémült vagy beteg gyermekeknek.”5 Megjegyzi, hogy ujjszopást nem figyelt meg, de a gyermekek játszanak az ajkukkal. Az új-guineai kannibál mundugumorok a gyermekekben tudatosan az agressziót nevelik, és az ősi megkapaszkodás, szeretettel táplálás helyett az elszakadást siettetik. Az a 74
