Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Szenti Tibor: Paráznák

bozótjába, simogatják vagy tépik is.”4 A szerelmeskedést egyik adatközlője, Monakewo bennszülött így beszélte el: „[...] egy nagy fához érkezünk, leülünk, kutatunk egymás fején és megesszük a tetveket, megmondjuk a nőnek, hogy közösülni akarunk.”5

A bőrápolásos szolgálat nem minden esetben felhőtlen. B. Malinowsky írja a Yauszáról, amelyet a déli szigeteken lakó nők gyakoroltak: „[. . .] meztelenül rontanak rá a férfira [...], kiszaggatják a férfi haját, s addig kínozzák, verik, amíg nincs már ereje felkelni és továbbmenni [...]”*

Boglár Lajos az Amazonas felső folyása mentén élő tikuna indiánokról írta, hogy a leányt az első menstruációja után alakos, maszkos tánc közben így avatják föl: „A lányt csakhamar körbefogják a vendégek, s valamennyien tépnek a hajából egy-egy szálat. Ezután bekötik a fejét kendővel, s azt addig kell viselnie, amíg a haja ismét ki nem nő.”7 Ettől kezdve felnőttnek számít és szabadon élhet nemi életet, vagy házasságot köthet.

Az ókori Görögországban a gyász fontos része volt a saját ruházat és a szőrzet megtépde- sése. A hazai folklórunkból jól ismert halottsirató asszonyok itt is elvégezték a halott melletti szertartásokat. Ezek „A ruhájukat és hajukat szaggató siratok [...]” voltak.8

Az ókori Kínában a halotti szertartás egy része így zajlott a nemeseknél: „[...] megmosták a testet, majd a hajat, közben levágták a kéz és láb körmeit [.. .]” Ezután a ruháit a „Nagy Kiállításon” bemutatták. Ekkor este „[...] a holttestet elhelyezték a fekete selyemmel bélelt koporsóba, amelynek a négy sarkában zacskókba kötve a levágott kéz- és lábkörmöket, a levágott és elhullajtott hajat helyezték el, amelyet a halott egész életében gondosan megőrzött, hogy egészben mehessen a másvilágra.”9

Ipolyi Arnold eurázsiai példáit idézzük az ókori népek szokásaiból: „A skythák (Hérodotosz 4. 71.) királyuk halálakor füleiket megmetélik, hajókat lenyírják, karjaikat felvágják [.. .] A heleneknél is tudja még a hősrege, (Homérosz: Iliász 23. 152.) Patroklos elégetésekor Achilles levágja haját, s megholt barátja kezébe teszi.”10

A bőrápolásos szolgálat újabb formáját M. Mead írta le Samoán: a megszöktetett leány büntetése gyakran az, hogy „[...] alapos verésben részesül, sőt nemegyszer a haját is leborotválják.”11 Fogadalmakból, pl. betegségtől való szabadulás érdekében, hindu nők is kopaszra nyíratkoznak. Parasztjaink pedig, az esetleges rontás megelőzésére, a levágott vagy kifésült hajat elégetik.

A hagyományos magyar parasztéletből szintén ismerünk bőrápolásos szolgálatot. A Bihari—Pócs szerzőpáros leírta, hogy „[...] nem volt szabad a csecsemő körmét egyéves koráig levágni, nehogy »lopós« legyen, inkább szoptatás közben rágta le az anya.”12 A bolhászkodásról ezt jegyezték föl: „így emlékszik vissza egy idős asszony a század elején egy szegedi tanyán töltött gyermekkorára:

„[...] Az egyik gyermek felsírt, tütüt (vizet) kért, a másik nyiheledzett, anyám levetkez- te, megkereste a bolháját.”13

Poranyagunkban is szerepelt bőrápolásos szolgálatain, annak a társadalomban átalakult részletösztöne. A 294/1842. pörben a parázna férfit ipa „[. . .] meg kínozta, ’s a’ többek között bajusszát szálanként tépte ’s szemének kivájásával fenyegette.” A 379/1782. pörben az egyik vádlott, aki ismert kurva volt, így vallott paráznaságának büntetéséről: „Pesten hogy Lógerben flangéroztam, a hol is az hajamat el nyirvén el eresztettem.” Az 56/1809. pörben a levagdalt vagy lerágott körömdarabkákkal találkoztunk, amelyeket az asszony eledelül használt, szerelmi varázslásra: „Szalai János a’ Feleségének Ládáját fel akarta törni [. . . s abban] egy papirosba valamit bé takargatva talált, mellyet fel-bontván nem másnak, hanem köröm Darabok[na]k nézte.” Mind a szubhumán főemlősök, mind az ember a lerágott körmöt, kihúzgált szőrt vagy sebdarabkát többnyire megeszi. Itt az asszony mással etette meg.

A 107/1745. pörben, amikor a paráználkodók a padlásról lejöttek, „[...] a menyecske azt felelte, hogy bolházkodni volt.” A 108/1746. pörben a parázna nőt megkérdezték, hogy „Igaz, egy pendelbjen] voltál és bolházkodván bei hánytad a’ bolhát?” A 245/1777. pörben a fiú elmondotta, hogy a mostohaanyjának „[.. .] sokszor ölében tettem fejemet, hogy benne keresne.”

73