Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Szenti Tibor: Paráznák
A 48/1756. sz. feudalizmus kori bűnpörben a nemi szerv durva megsértése, a szeretkezésre képtelenné tevés egy koldúsnőn következett be, amikor hajdani szeretője bosszút áll rajta: „Méhszáros János a baltát a szemérem testébe belé vágta azt mondván: Jo Picsa volt ez mikor a káplár bírta, de most nem jó mert a Méhszáros keze alatt vagyon [...]” A 354/1826. pörben a kanászgyerek így panaszkodott az őt megrontó juhászra: „[. . .] a’ Petsemet Juhtsapónak kérte ’s fel nyúltt a’ Gatya száramon.” Közismert kasztrációs fenyegetések a „levágom a kukacodat”, „kitépem a farkadat”, „lecsavarom a csigádat” stb. Ezek közé illeszthető a juhász kasztrációfenyegetése is, aki szavainak hitelére már nyúlt is a gyermek péniszéért, hogy leszakítsa. A 33/1782. pörben tipikus kasztrációfenyegetéssel találkozunk. Az asszony nem akart a részeges urával közösülni, mire az megverte. A történet lényege: harc a nőért, hogy az asszony az övé legyen, de ő ezt elutasítja. Ekkor jött a verés és a kasztrációfenyegetés: „[. ..] ki szakasztom, baszom az Anyádat, Szemérem Testedet, ha nékem nem akarsz adni, más ne vegye hasznát [...]” A 30/1772. pörben a kasztrációfenyegetés tettlegességbe csap és a kasztráció egy kegyetlen, kínzási módjával, a kiégetéssel találkozunk. A legény a gyerek kezét a nyakába akarta kötni, majd karját összeverte, hogy az kisebesedett és meggörbült. Félévre rá „A’ piszka fát melegen a ’ testéhez értettem [.. .]” A teste mindenütt fölhólyagzott. A szexuális indítékra jellemző, hogy a vallatásnál, amikor megkérdezték tőle, hogy „Micsoda tagját égetted öszve azon gyermeknek?”, a legény így válaszolt: ,,A’ Szemérem testét égettem öszve.” A 29/1762. pörben ivócimborái kegyetlenül összeverték a vásárhelyi csőszt. Jellemző a virtusukra, hogy agressziójuk a nemisége ellen irányult és kasztrációszándékban nyilvánult meg. A kirurgus többek között ezt írta: „[.. .] A Szemérmes Testin alól lévő jobb felől való Testiculussát [heréjét] farkas módjára ki szakasztották, én azt be helyheztetvén, be várván nagy hűséggel curáltam.” A 36/1796. pörben „[...] Dögéi Miklós hatalmat vévén a fatensen, annak Szemérem testét nevezetessen a Tőkit úgy meg markolta, hogy annak borit körmeivel ki hasítván, a Golyó is helyiből ki szakadván ki tsüngött [. ..]” A „kasztrálás” után az orvos „[...] csak a’ mag-sinóron tartózkodó egyik Gojojának gyógyítása véget hivattatván [. . .]” 8. „Bőrápolásos szolgálat” A megkapaszkodás ösztönének részletösztöne a lelki traumával járó elszakadás, amelynek egyik megnyilvánulása a bőrápolásos szolgálat. Hermann Imre szubhumán főemlősöknél végzett megfigyelések leírása után fölteszi a kérdést: „Jelentkezik-e azonban az embernél is bőrápolásos szolgálat, a megkapaszkodásnak ez a fontos pótló művelete?”1 A válasza kézenfekvő: igen, például a tetvészkedés, fodrászkodás, hámló bőrpikkelyek tépdesése, pattanások, faggyúmirigyek kinyomkodása, a haj, szakáll, szőrzet húzogatása, sodorgatása, kitépdesése, körömvágás, bőrtisztogatás, sebkezelés, szálkák eltávolítása, a bőrfelszín zavaró egyenetlenségeinek eltüntetése stb. A bőrképletek leszakítása, eltávolítása az anyától való elszakítás drámai ismétlése.2 A csecsemőnél, mint írtuk, pólya akadályozza az (anyába való) megkapaszkodás ösztönét, amely így céljagátolttá válik, de nem tűnik el, hanem később, mint bőrápolásos szolgálat bukkan elő. Embernél, államál egyaránt a szorosan vett csoporttársak összetartozását erősíti, és a testi tisztálkodást, gyógyítást, fodrászkodást jelenti. Altbäcker Vilmos ezt írta a majmokról: „A rangsor megerősítését segíti, hogy bizonyos tevékenységek — például a kurkászás — a dominanciaviszonyoknak megfelelően folynak: az alacsonyabb rangú tisztogatja a felette állót. Ez is a rangsor elismerését, így a nyílt összecsapások kiküszöbölését szolgálja [. . .]”3 B. Malinowsky a melanéziai Trobriand-szigeteken élő törzsi közösség szerelmi életéről többek között így írt: „[. . .] a szerelmesek belemélyítik ujjaikat egymás hajának sűrű 72
