Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - C. Fehér Ferenc: Szabadlábon

szer csak beszélgetésre leszek figyelmes. Nem rendőrök. Csörögnek, csattognak. Duma, Mit akarnak ezek itt? Betörni? Na, kiderült, hogy két összeláncolt kempingkerékpárt loptak el a csávók. Elhozták, hogy majd itt szétszedik, és bringával mennek haza Törteire. Benn maradtak az éjszakában, busz nincs, taxira sóherok. De nem volt szerencséjük, ugyanis még mindig lesben állt egy rendőr, akinek nem nyughatott a vére. Ez mindenáron el akart csípni engem. Úgy döntött, ha kell, reggelig vár. Erre meglátta ezeket a csóró gyerekeket. Én bent a kukában. Mintha leöntöttek volna vizzel. Olyan szagom van, hogy a jóisten segítsen meg, már úgy éreztem, csandáznom (hánynom) kell. Jön a rendőr. Rohadt csavargók! Na, mondom, ha ez többes számban beszél, akkor a két biciklis csórelóra szállt rá. Megvagytok, az anyátok szentségit! Az egyiket meg is borította, hogy átesett a bringán. Főtörzs elvtárs, ne bántson engem! Milyen elvtárs? Még egyszer megborította. Most azonnal megfogjátok a kerékpárt és beviszitek! A csávók könyörögtek. Ez meg osztogatja nekik a füleseket. Gondoltam, mi lenne, ha kiszállnék és leverném a manust? Úgyis utálom. Mint utólag kiderült, az egyik barátomtól tudtam meg, szíjjal a biciklihez kötötte a kezüket, és pofonok zápora közepette kísérte be őket a rendőrségre. A manusnak egy kis elégtétel volt ez, merthogy velem kudarcot vallott.

Hát én úgy gondoltam, hogy még türelmesen várok. Majdcsak letélakolok valahogy. Hogy mégse menjek palira, fogtam egy kisebb üveget, felemelkedtem, és nekivágtam teljes erővel a falnak. Ha tré van, meglátom, hogy jönnek a rendőrök, és visszabújok. Vártam néhány percet, sehol sámli. A csörrenésre viszont az egyik fedelesben felgyújtották a villanyt. Vagy azért, mert a gyerek felsírt, vagy mert vécére ment valaki. Aztán sötétség. Na, mondom, innen már tűz. Szép nyugodtan kijöttem, felvettem a kis pólómat, és zsatartam haza.

Farkaslaka — Tamási Áron sírja

62