Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - C. Fehér Ferenc: Szabadlábon

Gyorsan, mert hozzá vagyunk szokva, hogy bármikor jöhet a yard. Ez a tempó megrögzött szokássá válik. Fantasztikusan belendültünk. Nem számított, mi az, csak gurítsuk le. Beértünk Pestre.

Jól mondják, az ember el sem tudja kerülni a csavargókat. Mert kivel találkozom egyből? A Jakab család egyik unokatestvérével. Szevasz, öcsém. A nyakamba akaszkodik, majd elütnek a kocsik az utcán. Mondom neki: Gyerünk már le valami járdaszigetre, tűnjünk el, mindjárt kisimítanak bennünket az autók. Mi van veled? Hová menjünk? Világos, hogy a kocsmába. Egyikből a másikba. Na de már pusztul a lóvé. Egy csavargó vigyáz arra, hogy teljesen ne akadjon ki. Taxi ide-oda ... Azt sem tudom, hogy merre vagyunk, mert közben változott Pest is. Azt mondja a csávó, van egy ötlete. Te úgyis dzsanázol márászkodni... Mit szólnál hozzá, ha lemennénk egy helyre, ahol homokosok vannak. Én a csávótól elkérem a pénzt, előveszem a kárimat, és amikor a manus akar valamit, te lecsapod. Menj már a büdös francba! Még ki se jöttem a kóterból, te meg be akarsz vinni a műsorba. Amúgy se stílusom a lecsapás. Én nem sportból csinálom a verekedést. Ha összevitatko- zok valakivel, és nem lehet elkerülni, akkor megmérkőzünk. De csak azért, mert a srác homoszexuális vagy ellenszenves, mért bántanám. Ha valaki beszól, az más, akkor nem megyek félre... Hát hogy így meg úgy... Viszont megvan benne a zsiványság, és ő is próbálkozik velem. Ez annyit jelent, hogy csavargó a csavargótól megpróbálja levenni a pénzt. Szerencsejáték vagy valami seftelés jöhet számításba. Azt mondja, mit szólnál hozzá, ha snóbliznánk. Mért snóblizzak veled? A vendégem voltál, megittunk egy-két piát, a barátomnak az unokatestvére vagy, a taxit kipengettem... Most mi a pusztulatot akarsz tőlem? Nem vagyok én kétéves gyerek, hogy bevigyél a sűrűbe. Én hamarabb beviszlek. De a dolog addig ment, hogy csapjunk össze. A kártya, ugye, az nem jó. Azzal a kártyával, amit te hordasz, én nem játszom, mert az már lerafinált. Öcsém, ne haragudj, én életemben kétszer kártyáztam . . . Persze dzsanelta, hogy profi vagyok. Ilyen digi-dugi játékba nem megyek bele, mivel ahhoz már sokat ittam. Jelzem, két ötszázasom volt, eddig elment nyolcszáz forint. Az egyik ötszázast fel kellett váltani, hogy a taxit kifizessem. Mondom, figyelj ide, cigánygyerek! Van egy ötletem. Ha vagány vagy, belemégy, ha nem, nem. Nálam van kilencszáz forint. Megfogunk három húszfillérest. Összerázzuk és feldobjuk. A koronával én nyerek, a fillérrel te. Ülj le ide, pusztítson ki a jóisten. Nekem mindegy, hogy mennyien vannak. Leültünk az aszfaltra. Nem nagyon válogatom meg a tereket. Tedd ki a lóvét! Megrázom a pénzt, feldobom: korona. Öcsém, ez a kilencszáz forint átjön hozzám. Akarod tovább a játékot? Nem. így tudtam megcsinálni azt, hogy az italra költött pénzveszteségemet egyből be is hoztam. Sóher lett, nem kívánta a revansot. Azért úr voltam hozzá. Adtam neki kétszáz forint sóherpénzt. Maradt nálam ezerötszáz.

A Nyugatiba mentem, felszálltam a tujára. Ülök holt kokszon, a padlón vagyok. Na, a bátyám nem fog örülni, mert az ígértem, hogy józanon érek haza. Tisztára molyos voltam. A vonaton már nem ittam, bár volt nálam egy-két üveg pia. Odajön hozzám egy halálcsinos lány, a Zsuzsa. Monorra ment le egy ismerőséhez; észre se vettem, és már fogta a kezemet. De rég láttalak! Ha nem akkor tértem magamhoz, akármi legyek. Nem aludtam. Csak úgy elgondolkodik az ember: harminc hónap nagyon sok ám. Rég láttalak. Ne haragudj, lelkem, galambom — mindent mondtam neki —, nem emlékszem rád. Közben dikáztam, ilyen csúcsok elöl, jól nézett ki, báró ez, hadd fogja a kezem. Oldalt ült egy öreg tata. Olyan részeg volt, hogy a borízű almától béna lett volna. Azt mondta: fiatalember, ez a felesége? Ide figyelj, fater, ne kattogjál, mert nyolcvannal megy a vonat, de téged kilencvennel röptetlek. Nem akarok beleszólni, csak úgy összeillenek, mondja a tata. Én meg ez a csaj? Hol? Utána rájöttem, hogy hová pakoljam a gádzsit, tényleg ismertem. Elkezdtünk smárni. Jön a kalauz, nekem meg nincsen jegyem. Kiment a szitán, hogy az utazáshoz jegy kéne. Azt mondja: Jó napot kívánok, a jegyeket kérem. Először nem is értettem, hogy mit mond. Hiába, nagyon molyos voltam. Mit parancsol? Mi kell? Menetjegy . . . ? Ja! Jó bátyám, az nyista. Elkezd dübörögni, hogy levág a vonatról, és kezem-lábam kitörik. Én nem akartam balhézni. Ide figyelj, ha lóvéra van szükség,

59