Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - C. Fehér Ferenc: Szabadlábon

Sátoraljaújhelyről kiszabadultunk, mint mondtam, nekem volt több pénzem. A srác miskolci volt, elénk jöttek a gyerekek, így mindjárt négyen lettünk. Ez körben is jó, pénzben is. Még ki se jöttünk a börtönből, a gyerek már lopni akart. Figyelj ide! Annyira buta nem lehetsz, hogy abban a városban, ahonnan kihajítanak, ott mindjárt dűtesz. Bízd rám. Legelső dolog, hogy feladjuk a postán a cuccomat, cipőt, nadrágot, pulóvert — mert egyszer már szabaduláskor elhagytam mindent. Közben megittunk vagy másfél liter vodkát. A Zoli nem mert inni, mivel refes volt. Mi nem játszottunk a sráccal, ittunk szépen. Ezek után bementünk a postára. Még életemben nem adtam fel csomagot. Odamegyek. Kézit csókolom. Jó napot kívánok. Ne haragudjon már, szeretnék feladni egy pakkot, ám nincs hozzá semmi. Hát itt sincs. Jó, de megcsinálják a műsort, ha hozok dobozt? Meg, persze. Átmegyünk a szemben levő közértbe. Szólok egy diáklánynak, kipakoltatok vele két dobozt. Az elsőt nagynak találtam, a másiknak megfelelt a mérete. Úr voltam, akartam adni egy ötvenest. Nem fogadta el. Amikor visszamentünk, mondom a postás hölgynek — olyan negyvenes lehetett —: intézze már ezt, mamikám. Vagy tízen várakoztak, de én nem szoktam sorban állni sehol. Odaadom a cuccot, a nő megcímezte. Huszonnégy forintba került a játék, elővettem egy százast. Majd megiszik egy kávét, oké?! Köszönöm szépen. Maga nagyon rendes, fiatalember. Na a csomag le van téve, komoly veszteség nem érhet, most már induljunk be.

Felszálltunk a tujára. Ha ilyen tetoválásokkal valaki beállít egy vonatra, hát lebénulnak. Én se gondoltam volna, mert megszoktam magamon. Fiatal csajok, idősebb hölgyek, mind kiakadtak. Bemegyünk, teli piával. Azt mondja a Zolika: Itt meg nem szabad piázni. Micsoda? A vonaton nem lehet pálinkát iszogatni. Hát mit lehet? Na, pakold csak ki az egész szajrét! Nem akarok nagyot mondani, de azt hiszem, túl sokat vettünk. Féllitereseket, kétdeciseket, hozzá sört. Hiába mondtam a gyereknek, hogy ne lopjon, csak megmentett két üveg Martinit. Rakodik kifelé. Hát ez? Csórtam. Mindjárt adtam neki egy maflást. Nem megmondtam, hogy ne csóreljál? Ki se jöttünk, és már be akarsz vinni a szégyenbe?! Ilyen piti hülyeséget! Mért nem hoztad el az egész áruházat?! Elkezdünk piázni. A kupéban nagy üresség van. Ott ült tőlem jobbra egy úriember, szépen felöltözve. Mint kiderült, a sátoraljaújhelyi Lemezgyártó Vállalatnak az üzletkötője volt. Zötyögünk. Mi piázunk. Milyen dolog az, hogy itt vedelünk, az úriember meg csak pang? Mondom a Zolinak: Figyelj ide, parasztgyerek! Kínáld meg az urat! Nem merem. Erre én: Ne haragudjon már, jó bátyám, megkínálhatnám egy itallal? Köszönöm szépen — talán ma van a névnapja? A Zoli a pálinkával akarta kínálni. Mondom: Hülye vagy! Úriembernek pálinkát?! Ez paraszt szokás! Vidd oda a Martinit! Megkínáltuk. Beszélgettünk. Mi ez a nagy ünnepség? A gyerek mindjárt dicsekedett: börtönből jöttünk. Menj már az anyádba! Az úr is egy kicsit játszotta magát. Azt mondja: mit csináltak a börtönben? Nem fogja elhinni, én vagyok a börtönparancsnok. Látszik magán. Nagyon jól összejöttünk. Megadta a címét is, hogy keressem fel, szívesen látnak a családjával. Ide pia, oda pia. . . megállt a vonat. Azt sem tudtam, hol vagyunk. Mondom, kavarj le piáért! Hogy ő nem megy, mert aztán lemarad. Micsoda? Ide figyelj, Zoli, én ledzsalok, de ha a vonat elindul, ott az a vészfék, rácsimpaszkodik az egész családod. Ha nem, elmegyek utánad Miskolcra, kipusztítalak benneteket. A gyerek már akkor meg akarta húzni a vészféket. Na, levágok. Szerencs állomás. Volt ott a boltban egy nagyseggű, fuvarosló-fejű gádzsi. Odamegyek hozzá. Figyelj már, elvinnék egy kis piát. Nagyon hamar tegeződöl. Hát mit csókolomoz- zunk itt, mindjárt elmegy a tuja, én meg lekésem. Hozd ki a játékot, és kavard be magadnak is. Bort akart hozni. Ócska rizlingeket. Menj már, le van pusztulva az egész brigád. Kihozta a két fél liter vodkát meg a Martinit. Ő bedzsalt, én meg távoztam, fizetni elfelejtettem. De a jóisten segítsen meg, akartam fizetni. Ezek már kiabáltak, fütyültek, tiszta koncert volt. Felugrottam a vonatra, mondom, hogy hát én ezt ki se potyeroltam. Jó, nincs neked olyan nagy lelkifurdalásod — szól a Zolika. Hát akkora nincsen. Majd legközelebb az én vendégem lesz a boltos gádzsi. Ha mi nekiállunk piázni, azt életveszélyesen csináljuk. Leülni, sörözgetni, szépen elbeszélgetni, ilyen nincs. Versenyben iszunk.

58