Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - C. Fehér Ferenc: Szabadlábon
a kávét, igyál. Ne ugass már, majd én viszem a batyut, hát te szabadulsz ... Az őr mindjárt kérdezi: Mi a neve? Maga szabadul? Jókor kérdezi. Van egy letéti raktár, ott leadod az összes börtönös cuccodat. Ha hiányzik egy inged, megfizettetik. Piszok ez a törvény. Hát meg bírok én enni egy inget!? Valamelyik ellopta, amikor nem figyeltem oda. Mindennek megvan az ára. Egy pár kesztyű százötven forint, de olyan ócskaság, hogy portörlő rongynak nem használnám. Egy bakancs négyszáz forint. Az ágylepedő be van szakadva. Lehet, hogy már eleve úgy kaptad — mindegy: háromszáz forint. Miután leadtad a cuccokat, felveszed a saját göncödet. Számfejtik a dolgokat, két-három órát kell várni. A Markóban vagy egy kis cella, amit száraz hugyozónak hívnak. Se vécé, se csap nincsen, csak egy kis ülőke. Leülsz és vársz, hogy mikor szólítanak. A törzsőrmester megkérdezi: Neve, anyja neve? Harminc hónap fegyházat kapott, kitöltötte egészen, tehát nem kedvezménnyel szabadul. Kérem szépen, maga itt és itt dolgozott, ennyi pénzt keresett. Mondok egy számot: harmincezer forintot. Ebből levontak húszezret gyerektartásra. Aztán amit spejzoltál, kajára költöttéi, az hatezer forint. Volt újságrendelésed. Volt, mert megengedték. Ha van letétben ezer forintod, rendelhetsz. Ezt úgy hívják, hogy koporsópénz. Volt még magának egy fogcsináltatása, az hatszáz forint. Maradt összesen ezerhétszáznyolcvan forintja. Ezzel szabadul. Na és volt ötszáz forint parancsnoki dicsérete, mint bármely más kisebb dolog, ez is fel van jegyezve. Az elítélt Írnokok csinálják. A nyolcszáz rabnak öten intézik a cuccokat, a tárgyalási papírokat, a levonásokat, a bérszámfejtést stb. Az elítélt értelmiségiek egyetlen dologgal manipulálhatnak odabent, amiből hasznuk származik, az az újságrendelés. Vannak olyanok, akiknek járhat újság, aztán meg olyanok, akiknek nem, mert nincs pénzük. De ezek esetleg valami mással tudnak fizetni, például cigivel, szappannal, ilyesmivel. Mondjuk, én veszem fel az újságrendelést, én csinálom az adminisztrációt. Felírom, hogy ikszipszilonnak kell egy Füles meg egy Népszabadság. Ez egy hónapra, mondjuk, ötven forint. De ott van zé, aki nem kaphat újságot. Akkor azt csinálom, hogy ikszipszilon kartonjára a Füles és a Népszabadság mellé utólag még behúzok egy Heti Világgazdaságot, egy Ludas Matyit meg egy IPM-et, és kihozom neki a havi újságpénzt háromszáz forintra. Ikszipszilon megkapja a maga két újságját, a többit pedig zé. És erről nem tud senki. Zé megkapja az újságjait, én viszont ezért kapok tőle havonta ötszáz bont. Ez a bon a benti pénzegység, amiért vásárolhatunk a boltban. Úgy néz ki, mint a játékpénz, el van látva sorszámmal. Na, amikor júniusban szabadultam Sátoraljaújhelyről, nem vártam nagy dolgokat. Hazudnék, ha azt mondanám, igen. Tudtam, hogy ha hazajövök, a bátyám az, aki örül nekem, senki más. A rendőrség, az úgy nem örül nekem, mint én neki. Olyan gyerekkel szabadultam, aki szintén visszaeső bűnöző, a Sanyi. Az öccse, a Zolika is velem ült együtt, de már előbb kiengedték. Tudtuk, hogy jön elénk, közben refes volt a csávó. Mind a ketten csórók voltunk a Sanyival, én ezerhétszáznyolcvan forinttal jöttem ki, ő meg ezerrel. A kapunál egyeztették a papírokat. Ma már nincsen olyan, hogy tévedés, még két teljesen azonos nevűt sem cserélnének össze, akkor se, ha egy zárkában voltak. Nem megy már az a dolog, hogy na, lépjél ki helyettem, mert neked még öt éved van hátra. Aztán ha majd eltűntél, akkor fellázadok, hogy hát én mikor szabadulok ki. Itthagynak, vagy mi a rosseb? Mindenkiről fényképes karton van. Különben gyorsan lejátszódnak a dolgok. Leszámolják a pénzt, de neked is meg kell számolnod. Addig nem engednek ki. Az ügyeletes tiszt megkérdezi: Hogy hívják, anyja neve, mennyit ült stb. Leegyeztet. Utána meg, hogy remélem, már nem találkozunk magával, Isten önnel vagy minden jót. . . A csavargók is úgy vannak, hogy ami rossz volt, elfelejtik. Én is, amikor bent ülök, nem foglalkozok annyira a kinti dolgokkal. Tudom, hogy le vagyok államosítva harminc hónapra. De odakint már nem érdekelnek a sittes ügyek. Ezt nagyon kevés ember képes megcsinálni, hogy a két világot így elkülönítse egymástól. Azt nem mondom, hogy nem vágyok a kinti életre. S az is biztos, hogy mindig csinálok valamit azért, hogy visszakerüljek. Ám ez nem annyi, hogy nekem kényszerem lenne a verekedésre, betörésre. Megcsinálhatnám azt is, hogy holnap elmegyek kaszálni, kapálni. Akkor viszont hogyan tudnám élni 56
