Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Bíró Zoltán: „Paraszti jövendő” - magyar jövőkép
között tornácos házakkal, fehér falú templomokkal, piros vagy barna tetőkkel, tágas, világos iskolákkal, s a mindenütt jelenlevő szövetkezeti házzal a települések központjában, ismétcsak jelképesen, a „szövetkezeti szocializmus” szimbólumaként. A „Paraszti jövendő” azonban mindezeken túl politikai vitairat és politikai programtervezet is. És ebben a tekintetben a legkevésbé sem álom. Veres Péternek ekkor már — 1948 első felében — éreznie kellett, sőt tudnia, hogy valószínűleg most tehet utoljára kísérletet arra, hogy Rákosiéknak megmagyarázza, mi kell és mi nem kell a magyar népnek. Ügy vitatkozik, mintha nem is vitatkozni akarna, nyílt programot hirdet egy létező, de inkább csak sejtett, mint ismert programmal szemben. A sajátosság jogának programját vázolja fel könyve végén, a sejtett és reálisan várható uniformizálás programjával szemben: „Nem akarjuk a különböző foglalkozások és különböző vidékek külön színeit, külön ízlését és külön hagyományait egybeolvasztani, hanem az egyformaságra és a különbözőségre való törekvés szabadságát is biztosítani akarjuk. Éppen csak hogy nem a mások rovására. A sokféleség szabadságának és egyenrangúságának a demokratikus összhangját akarjuk megvalósítani.” Elkésett-e ezzel a programmal Veres Péter? Aktuálpolitikai értelemben bizony elkésett, de elkésett volna már negyvenhétben, negyvenhatban és negyvenötben is. 1948-ban már talán nem is a program politikai realitása, hanem inkább a magyar nép előtti demonstrálása vezette a tollát. Ha valakiben, hát leginkább Veres Péterben érhető tetten a népi mozgalomnak ama sajátossága, hogy baloldaliság és „harmadik út” miféle összhangban testvériesül egy nemzeti program igényével formálódó társadalomképben. A pillanat politikaihatalmi realitásain elbukott ez a program; a történelem léptékében, egy nagyvonalúbb realitásban azonban életképes és mindig meg-megújuló. Életképességét mindenekelőtt az adja, hogy amennyire népi- és ezen belül paraszti — legalább annyira nemzeti, s amennyire sajátosan nemzeti, annyira általánosan európai, és végül: amennyire forradalmian baloldali, legalább annyira demokrata és törvénytisztelő. Ezért lehet a „Paraszti jövendő” összefoglaló részében az egyik legfontosabb programpont, illetve Veres Péter-i — már- már biblikus hangvételű — üzenet ez: „Az állam pedig teljesen és egészen legyen a dolgozó nép kezében, szabadon választott politikai pártjain és vezetőin keresztül.” Diósjenő Mihályfalva
