Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Bíró Zoltán: „Paraszti jövendő” - magyar jövőkép

érvényesülnie, hogy „minden erőnket az ország alkatának megfelelő formában használjuk fel. .

Nyitott gazdaságot javasol Kárász, s szinte jelszószerűen fogalmazza meg ennek a nyitottságnak a természetét, amikor ezt írja: „Kivinnünk kell, mindenáron — de nem minden áron!” A tervgazdálkodásnak Magyarországon szerinte erre a belső invencióra kell épülnie, valamint a föld és a szén (kémiai ipar) adta lehetőségekre. Egy francia mintára épülő Tervgazdálkodási Tanács létrehozására tesz javaslatot, amely tömörítené a munka- vállalók, a munkaadók, a tudósok és a kormányképviselők, vagyis a gyakorlat és a tudomány embereit egy jól prosperáló nemzetgazdaság tervezésére. Rendkívül fontos intelme azonban az egész magyar gazdasági szemlélet perspektíváját érintően az, ahogyan a technikáról és a technika fejlődéséről szól. Arra figyelmeztet, hogy bár a XX. századra a technikai fejlődés lesz meghatározóan jellemző, ennek a technikai fejlődésnek azonban konstruktív szerepe csak akkor lehet az ember, s így a magyar társadalom életében is, ha elsősorban azokat a gazdasági eszközöket lehet majd létrehozni általuk, amelyek viszont a „szellemtudományok újabb kifejlődését” teszik lehetővé. Magyarán, olyan magyar gazdasági szerkezetet tételez fel életképesnek, amelyben a szellemi tőke a gazdaság alapja és legfőbb serkentője.

Adorján és Kárász gondolataival hasonlítva, lényegében azt lehet mondani, hogy általánosabb politikai-gazdaságpolitikai vonatkozásban ugyanezen a vonalon gondolkodnak a parasztpárti politikusok általában. Akár Kovács Imre, akár Bibó, akár Farkas Ferenc gazdaságpolitikai megjegyzéseit, programszerű megnyilvánulásait nézzük, igen közel állnak ezeknek az elképzeléseknek a lényegéhez. Veres Péter pedig mintegy összegyúrja, s lényegük szerint átpolitizálja ezeket, amikor a „A jövő gondjairól” című írásában 47 májusában egy programbeszéd lendületével írja: „Bátornak kell lenni a termelés és az országrendezés dolgaiban is. Kolhozt nem lehet, a nép sem akarja. Nehéz dilemma hát, a legnehezebb, amit kis népnek valaha feladott a történelem: szabad kisbirtokos termelés, de apró törpebirtokon és ugyanakkor mégis tervgazdálkodás és gépesített modern mezőgazdaság kell ide.” Majd röviddel ezután még tovább egyszerűsíti a képletet, de politikai értelemben ugyanakkor kiélezi ilyenformán: „Valahogy minden parasztnak szabadnak kell lenni, valahogy minden magyarnak meg kell élni. Ez a kiindulási pont.” Nyugodtan mondhatjuk: ez a kiindulási pont Veres Péter számára a „Paraszti jövendő” megjelentetéséhez is.

Az egész köteten következetesen végigvonuló gondolat és gond: szabadság és megélhetés dilemmája egy lehetséges magyar gazdálkodási mód és társadalmi berendezkedés vázlatában.

A magyar társadalom, s ezen belül a paraszttársadalom nem indul könnyű helyzetben. Veres Péter mindenekelőtt azokat a főbb okokat veszi sorra könyvében, melyek a túlnépesedő magyar parasztság elnyomorodásához vezettek. Első helyen az első világháború és a román megszállás elszegényítő hatását említi, majd azt, hogy megszűnt az az egységes vámterület és agrárpiac, amely a monarchia létéből adódott; Trianon után az elcsatolt országrészekkel elveszett a a nyersanyagaink nagyobbik része, s szinte kizárólag az agrárkivitel hozhatott ipari nyersanyagot; a földreform elmaradása és a tőkehiány következtében viszont a magyar mezőgazdaság nem tudott elmozdulni a külterjes gazdálkodás holtpontjáról.

Akárcsak Farkas Ferenc „Új magyar sorskérdés” című írásában 47-ben, most Veres Péter is abból indul ki az adott helyzetben, hogy a földosztás megkerülhetetlen volt, de egészséges birtokelosztást nem hozott, túl sok lett a jó gazdálkodás szempontjából elégtelen törpebirtok. A magyar gazdaság létkérdése tehát a kulturált belterjes gazdálkodás megteremtése. Németh Lászlóra és Somogyi Imrére utal Veres Péter, amikor azt mondja: most talán itt lenne az alkalom a „Kert-Magyarország” gondolat megvalósítására. E kérdésben ellentétbe kerül Farkas Ferenccel, aki viszont éppen azt állítja, ez az egész „Kert- Magyarország” elképzelés romantikus ábránd volt csupán, a modern magyar parasztgazdaság nem ezt az utat járhatja.

35