Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Bíró Zoltán: „Paraszti jövendő” - magyar jövőkép
pedig a népszerűséget illeti, az nyilvánvaló lehetett bárki számára, hogy maga Veres Péter személye is, de egy parasztpárti magyar társadalomtervezet is túlságosan erős vetélytársa lehet magának. Rákosinak, illetve a kommunista párti programnak. Igazi pánikot viszont azért nem kelthetett mégsem a munkáspárti baloldal soraiban, mert bár Veres Péterék mögött ekkor a magyar társadalom nagyobb részének rokonszenve állott, ám Rákosiék mögött ezzel szemben a nemzetközi erő és az itthon kicsikart kormányzati hatalom. Voltak természetesen bőséggel gondolati előzményei a „Paraszti jövendő”-nek, s ennek nyomai felfedezhetők mind Veres Péter írásaiban, mind pedig másoknál. A Válasz 1947. júliusi számában Veres Péter már azon töpreng, hogy a világban általában is kevés esély van egy mindenki számára elfogadható társadalmi megoldásra, de a gondolati, ízlésbeli ellentétek fölött van egy mindennél súlyosabb törvény: a megmaradás törvénye, s ezt minden helyzetben előtérbe kell helyezni döntéseink meghozatalában. Nem új gondolat ez Veres Péternél, de most a konkrét politikai helyzetnek szól. Részben Bibó véleményével ellentétben, másképp ítéli meg a koalíció helyzetét és távlati lehetőségeit. Úgy látja, hogy a koalíciós kormányzás mindenütt a világban válságba került és „A kétféle világerő és világakarat minden országon belül összeütközik politikailag is, gazdaságilag is.” A koalíciós kormányzást akkori formájában Magyarországon is csak átmeneti kényszerű megoldásnak tartja, ami egyre inkább tehertétel a politikában. De hozzáteszi mindjárt: „ .. . egészséges, munkaképes koalíció csak osztályhelyzet és világnézet szerint természetes szövetségben élő és harcoló pártok között lehet.” Ezzel kételyét is, de bizakodását is kinyilvánítja Veres Péter. Kételyét abban, hogy a baloldal pártjain kívül másokkal is lehet komolyan szövetkezni a koalícióban, de bizakodását abban, hogy a balodaliság felfogásában mutatkozó jelentős különbségek ellenére, a parasztpártnak vannak esélyei a kommunista párttal, illetve a munkáspártokkal való együttműködésre. Sőt, a demokrácia szempontjából egy bizonytalan pillanatában nem is tartja döntő fontosságúnak azt sem, hogy több párt vagy egy párt irányításával valósul-e az meg. Ugyanakkor nem hagy kétséget afelől, hogy a kisbirtokos parasztságban látja a jövő bázisát, a ráépülő szövetkezeti rendszerben és parasztdemokráciában. Korábban sem volt már kétséges Veres Péter számára, hogy parasztok, munkások és értelmiségiek valamilyen együttműködésében kell keresni a társadalmi megoldást, és most a népi demokráciáról vallott felfogásában is természetesen a termelő és gondolkodó osztályok szövetségében keres előrevivő utat. Ennek érdekében igyekszik megfogalmazni elképzelését a magyar társadalomról, de úgy, hogy abban benne legyen a szükséges figyelmeztetés is, elsősorban a kommunisták számára. „Nem lehet semmiféle merev rendszer kedvéért az embereket, dolgozó és termelő embereket — írja 47-ben — életformájuk elhagyására kényszeríteni. Az emberek boldogítása hitük, ízlésük és akaratuk ellen demokráciaellenes cselekedet volna. A népi pártoknak, munkáspártoknak ne legyenek tehát olyan elveik és programpontjaik, amelyek az ugyancsak ténylegesen dolgozó és termelő parasztokat reakcióba szoríthatnák. Történelmi realizmust kérünk. A népi demokrácia nem maradhat homályos szólam, amelyen mindenki azt ért, amit akar, hanem világos elvekben és konkrét célokban kell lefektetni, hogy a népi demokrácia a termelő rétegek együttműködésének az eszméje és rendje.” A mások által is több ízben bírált baloldali doktrínérség ellen szól itt Veres Péter, s az ellen a voluntarizmus ellen, amely igazán majd később fejti ki sokirányú haladás- és demokráciaellenes hatását. Ezzel együtt készül már arra is, hogy talán nemsokára eljön az idő, amikor a parasztságnak nem lesz már önálló érdekképviselete, s realitásérzéke azt sugallja: már most tegye felelőssé a munkáspártokat a parasztság képviseletéért is. Összhangban van ezzel Illyés „Egy falu Franciaországban” című írásának mondandója is 1948 januárjából: „A munkáspártok képviselőinek jelentékeny részét kisbirtokosok küldik az országgyűlésbe, s még egy olyan forradalmi vezérről is, mint Jaurés, nehezen lehetne megállapítani, kit véd hevesebben: a városi vagy a falusi dolgozót.” Majd ezzel egészíti ki, általánosabb érvényűvé téve mondandóját: „Egy népréteg politikai nyugodtsága nem politikai mozdulatlanságot jelent. Az állampolgárt különös módon az nyugtatja meg, ha 33
