Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Szebényi Ildikó: Lehetnék akár (vers)
Szebényi Ildikó Lehetnék akár Lehetnék akár egy barackmag, keserű kökénylevél, lehetnék háztetején kihűlt cserép, vagy lovak gondolata, bokrok hajában a haldokló szél, emlékeidben elágazó útcsapás, zöld tengerhab az elfelejtett tájakon, vagy Jézus fosztó saruja, homlokán a verejték, minden, minden lehetnék, ami nem vagyok, annyi — más, amennyi — egy a létem, voltam egyszeri — születés a sokszorosítottból, leszek egyszeri halott egymagámból, génjeim rendeltetett rabja vagyok, sejtjeim jelenlét pillanatát továbbhordozó Ember-lélegzés, halálra ítélt Élet, Én, Én, Én, itt a kezemben, bőröm alatt, egész testemben Én, meleg testemben minden Én vagyok, véremben a vas is csak Én, mert Vagyok, Vagyok, ha az utcán járok vagy magamra gondolok, a Mindenhez egy Rész Vagyok, a Mindenben Kevés Magamhoz, Itt, Most, Valami Én vagyok, a Mindenben egyszer Más leszek és meghatók nem fogom tudni, hogy Ki voltam, Mi lettem, Hol vagyok, ma sem tudom, csak Tudni Akarom, csak úgy tudom, Ahogy tudni tudom, hogy lehettem volna más is, ami most nem vagyok, de lehet, hogy az vagyok, Az A Más, csak mást tudok.
