Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Csanády János: Mint alvó, nagy ősállatok; Rézsíkú Nap; Címerszonett (versek)

Halom-fiak! Szól kundomb-felverő ősmagyar dal, kurucriadó, bőrötökön pattog a dobverő: jobbágynyúzó Werbőczy, füstadó.

Hétszilvafások, jertek vissza, itt a kertek alatt sunyítva alít a Kórótűzzel füstölgő jövő;

ki tudja megmondani, mi van itt? Még öt-tíz év, s a parázsba-sápadó rézsíkú Nap, indiántemető?!

Címerszonett

Sziget viharzó magyar tengeren,

Alig is érted, micsoda varázs;

Leng a hullámok fölött messzire Galamb, izzik szárnyán a Nap-parázs.

Ó szállni, szállni, erre biztat ő;

Távol tájaknál romantikusabb A visszatérő, zöld ágat vivő Remény-dobbanás, mely békét kutat.

Jóslatait hallgattam egykoron,

Áldott legyen dalba-foglalt neve. Nélkülözöm varázsát, nem tudom

Kioltani, sem titkolni, íme:

Zsenge aranyfüst heraldikonom Napjával festett címerpajzsomon.