Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Füzi László: Megkésett meditáció egy könyv ürügyén (Csengey Dénes: Gyertyafénykeringő)
konságot mutatnak azok a tisztázandó kérdések megvitatásában nem közeledhetnének-e egymáshoz „fenntartások” és előítéletek nélkül? Az eredményesség megítélése—művészi és társadalmi értelemben is használva a kifejezést — úgy is későbbi korok feladata lesz, működésük folyamában egy-egy írás „hasznossága” irodalomtörténeti érvényességgel aligha ítélhető meg ... Ha a különböző irányok önállóságuk vállalásával nyíltan léphettek volna színre, akkor egyébként az irányzatokon belüli polarizálódás is végbement volna—s a Csen- gey által említett „fenntartás” is már végleg a múlté lenne. A jelenségeket akkor ugyanis nem az egyes irányzatok napi érdekei szerint, hanem az irányzatokon felüli és azokat magába foglaló egység kilátópontjáról szemlélnénk és ítélnénk meg. Az eddig sokat emlegetett fenntartás mellett egyébként ennek az egységnek a vágya is ott rejlik Csengey Dénes írásaiban, a másság tisztázása éppen ennek megteremtésében segítheti irodalmi és szellemi életünket. Önkényesen jártunk-e el, amikor Csengey Dénes elbeszéléskötete kapcsán a bennünket leginkább foglalkoztató kérdésfeltevéseket érintettük? Megítélnünk ezt nem nekünk kell, ám úgy véljük, végig egy önmagával szemben is szigorú gondolkodóról szóltunk, aki már jó ideje a magyar irodalmi gondolkodás legfontosabb kérdéseit igyekszik megválaszolni — tudva azt is, hogy jó ideig még a saját írói világát sem mutathatja meg a szélesebb közönségnek. Barslédec 28
