Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Füzi László: Megkésett meditáció egy könyv ürügyén (Csengey Dénes: Gyertyafénykeringő)

irányzat közti különbözőséget nem a helyzet megélésében, hanem inkább a kitűzött célokban látja, leginkább pedig abban, hogy míg az egyik oldal az egyén, a másik pedig a közösség oldaláról szemléli a világot. Jó érzékkel ismeri fel, hogy ezek az irányzatok nem egymást tagadják (ahogy nem is tagadhatják: volt idő, amikor a két nézőpont egyetlen írói gondolatvilágon belül létezett, s józan gondolkodással azt is beláthatjuk, hogy a nézőpontok — minden különbözőségük ellenére — inkább kiegészítik, mint tagadják egymást: az egyén szabadsága nélkül a közösségé, s fordítva, a közösség szabadsága nélkül az egyéné nem képzelhető el — s ez akkor is igaz, ha a két nézőpontból kinövő közbülső elképzelések tagadják egymást). Csengey természetesen tisztában van ezzel: a bőrén érzi a magyar kultúra tragikus megosztottságát, kerüli a népi és urbánus kifejezéseket, de maga is tudja, hogy a „frontvonal” két oldalán újabb és újabb kisebb frontvonalak húzódnak. A mára kialakult helyzet inkább a tisztázást, az irányzatok egymáshoz való közeledését követeli meg, mintsem az elhatárolódást, s az újabb elkülönüléseket. A tisztázás szándéka munkált a Balassa Péterhez írt levelében is: ez a levél és a vele egyidőben ugyanott napvilágot látott válasz Balassa Péter részéről az utóbbi évek legjelentősebb kísérlete irodalmi viszonyaink tisztázására. (Jelentőségét jól jelzi az is, hogy Mészöly Miklós ennek hatására tette közzé gondolatmenetét — hasonló kérdésekről, ugyancsak az Életünkben, 1987 decemberében.)

Csengey ebben a levélben pontosan fogalmazza meg a két irányzat közti különbözőséget: míg az egyik irány a szabadságot a művészeten keresztül tartja elérhetőnek, „magát akarja elzárkózásában világgá emelni”; addig a másik a szabadságot társadalmi vonatkozásaiban értelmezi, ezért folytatja a maga harcát, szabadságszerűvé formálva a világot.

A pontos helyzetértékelés és diagnózis ellenére félő, hogy Csengey írása nem éri el a kívánt célkitűzést. Van annyira becsületes, hogy önmaga gondolkodását pontosan fejezze ki, így került ki tolla alól egy nagyon fontos és árulkodó szó: Balassa Péter magatartását megnevezendő „fenntartással” szemléli. Tudom, mások Csengey írását fogadták fenntartással, enyhe cinizmussal azt is mondhatnánk tehát, hogy mindkét oldal egyformán megmaradt a régi álláspontjánál. Ennél azonban fontosabb és lényegesebb kérdésről van szó, ezért inkább — ismét csak a fenntartás szóhoz kapcsolódva arra utalunk, hogy a különbözőségnek, ami kultúránk kettészakadását jelentheti, irracionális kiváltói is vannak, s az évtizedeken át zsigereinkbe hatoló előítéletek elvégezték a maguk munkáját. Az előítéletekkel nehéz megküzdeni, de tudatosítása talán segíthet a legyőzésében is. Mellette pedig érdemes végiggondolni azt is, hogy a másik megismerése, gondolkodásának megértése mindig csak gazdagodást adhat, s soha sem csak az egyik, hanem csak a kettő — és a többi — együtt jelenti a szellem egészét.

Az irracionális előítéletek kialakulásában, a helyzet elfajulásában közrejátszhatott az is, hogy az irányzatok soha nem jelenhettek meg a maguk teljes szellemi fegyverzetében, következésképpen minden irányzatnak szüksége volt a rövid távon inkább támogató, hosszabb távon azonban fékező, az „irányt” lejárató középszerre is. Maradjunk csak annál az iránynál, amelyikhez Csengey is sorolja magát: az általa felsorolt nevek mellett nem lehetne-e akár külön csoportot felállítani azoknak a nevéből, akik vitázzanak bármilyen fontos ügyben, érjenek el akármilyen eredményeket is, végül mégiscsak az adott körülmények konjunktúralovagjai, létezésük nem ismeri a szellem méltóságát, így az adott viszonyok rabjai, nem beszélve azokról, akik valamikori táborba sodródásuk tényét bármikor készek aprópénzre váltani. Ezek után következne a Csengey által is emlegetett „tisztes” középszer, hogy eljussunk azokhoz, akik ebből az irányból nőttek ki táborokba nem sorolható önálló gondolkodókká. S így vagyunk a másik oldal epigonjaival is .. . Csengey fenntartása azoké, akiket az megillet, erről a fenntartásáról azonban nem beszél, azt csak azok érezhetik, akik gondolkodását közelről ismerik. Valószínűleg azért nem törődik az ilyen irányú elhatárolódással, mert Balassa Péter szellemi pozíciójának másságát akarja tisztázni. Ebből pedig az következik, hogy magát a másságot kérdőjelezi meg, s nem azt vizsgálja, hogy más-más irányból az egyes jelenségek miképpen közelíthetők meg, miképpen alakítható ki a különböző irányok közötti szóértés. Márpedig érintkezési pontok jócskán akadnak: gondoljunk csak magára a kétségbeesés méltóságára. Akik a mai helyzet „megélésében” annyi ro27