Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - „Az embert akarom megérteni” (Makrai László történésszel beszélget Ács Zoltán)

bántam, hogy könyvemben bizonyos dolgokat túl keményen fogalmaztam meg. írtam egy másik könyvet, Magyar—román közös múlt címmel, ami nem került könyvárusi forgalomba és ami mérhetetlen felháborodást keltett a szomszédunkban. Önkritikus könyvet akartam írni, de ilyen könyvet a két népről úgy nem szabad írni, hogy megkritizálom a magyarokat, a másik felet pedig mindenben felmentem. Ebből következett, hogy mindkét fél felé dupla önkritikát használtam. Sajnos a Groza-féle kormánynak a távozása a magyarokkal való bánásmódban is nagy változást jelentett. Ha marad a Groza-féle politika, biztos, hogy tovább lehet folytatni az erdélyi kutatásokat. Megvolt akkor a lehetőség és szerintem még ma is megvan a lehetőség a bizalmasabb légkörre. Sok román történész van ma is, akik szívesen használnának más hangot, de a politika által diktált közmentalitás elnyomja őket.

— Önt a szakmában többen is marxista teológusként is emlegetik, lelkészi mivoltát sokan összeegyeztethetetlennek vélik gyakran hangoztatott marxizmusával. Hogyan egyezteti össze a kettőt?

— Annak ellenére, hogy apám lelkész volt, csak harmincegynéhány éves koromban szántam rá magamat, hogy megszerezzem a lelkészi diplomát. Baselbe mentem, ahol a huszadik század talán legnagyobb teológusa, Bart Károly tanított. Szerencsém volt, hogy a tanítványa lehettem. Nemcsak lelkészi oklevelet szereztem, hanem ott ismerkedtem meg a nem dogmatikus marxizmussal is, amely annyira érdekelt, hogy két szemesztert is végighallgattam. Mikor aztán hazajöttem, találkoztam itthon annak a marxizmusnak a torzképével, amelyet kint magamba szívtam. Kivételként kell megemlítenem Molnár Eriket, aki annyiban volt dogmatikus, hogy keményen ragaszkodott a saját útjához. Bennünket is arra ösztökélt, hogy önállóan foglalkozzunk a marxizmussal. Nekem az volt a szerencsém, hogy kezdettől fogva világosan elkülönítettem magamban a marxizmust mint világnézetet és a marxizmust mint tudományos módszert. Nem tehettem másként, ha becsületes akartam maradni. Lelkész vagyok, amit soha nem is tagadtam meg. Két és fél évtizede teológiai tanárként működök Debrecenben, egyház- és vallástörténetet tanítok. Világnézetileg a marxizmusnak számos tételét, így az ateizmust sem fogadtam el, ellenben a módszert, hogy a társadalom, a kézzel fogható valóság felől indulunk el, hogy félrerakjuk nacionalista és egyéb előítéleteinket és pusztán valóban az emberi haladás, a humánus és technikai haladás felől nézzük a történelmet, ezt megtanultam a marxizmusból és úgy érzem, hűségesen is követtem. Ennek a viszonyulásomnak furcsa következménye lett: automatikusan a technikatörténet vonalára kerültem. Furcsa, hogy ezt mondtam, de úgy érzem, ha történészként valamilyen területen komolyat tudtam teljesíteni, az a technika területe. Doktori disszertációmat is a középkori technika történetéből írtam. Pontosan azért, mert a technikában látom az ember objektív és lemérhető cselekedeteinek az eredményét. Ott nincs vita. A technikában pontosan tudjuk, hányszor fordul a kerék, és a kerék fordulatszáma jelenti a haladás értékét. Ez mérhető, mindenfajta világnézeti háttér nélkül. Ahogy Lenin mondta: „Nincsenek kapitalista és szocialista sínek. A sínek vagy jó vasból vannak vagy rossz vasból.”

— Bocsánat, ha megkérdem, de a technikatörténethez való vonzódásával nem egy szorító kettősségből — ti. más világnézet, más kutatói módszer — akart menekülni, tudván, hogy ebben könnyen felőrlődhet?

— Nemcsak menekvés volt ez a választás. Lassan-lassan rájöttem arra, hogy a humánum mélyébe csak így tudunk eljutni: ha a dolgozó embert, az alkotó embert, a saját magát műveiben kivetítő embert ismerjük meg. És itt most nemcsak az eszközöket, a gépeket, a szerszámokat értem, hanem a tollal végzett munkát, az írást is. Az inspirátorom itt is Hajnal István volt, aki a magyar technikatörténetnek a megalapítója.

— Végigtekintve eddigi munkásságán, érdeklődése rendkívül széles, egymással gyakran nagyon nehezen összefüggésbe hozható területeket, témákat ölel fel. Foglalkozott vallás- és egyháztörténettel, technika-, gazdaság- és szellemtörténettel. Ez a széles körű érdeklődés nem járt azzal a veszéllyel, hogy elaprózza magát?

5