Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Vita az élet értékéről és minőségéről - Géczi János: Deviánsok Tiszazugja (Utószó a Vadnarancsokhoz)

Nézzük rögtön a tárgymeghatározást! Kunszabó a deviancia fogalmát a következőképpen használja: „Deviancia, deviáció, deviáns — szó szerint az útról letérő, átvitt értelemben a megszokottól elütő, erős fogalmazásban elhajlás, elferdülés, eltévelyedés, jelképesen pedig értjük alatta az összes életellenes jelenséget” (kiemelés tőlem).

Kunszabó erkölcsi alapállása nem e definícióból következik, hogy miből, azt most ne vizsgáljuk. Kitérő, de ha e megfogalmazás ennyire egyértelmű lenne, akkor deviáns az összes háborút okozó és abban részt vevő katonaember, s akár azok a tudósok is, akik, bár áttételesen — mondjuk éppen manapság — megteremtik a pusztító fegyverek technikai alapját.

Kunszabó nem vázolja fel a deviancia lehetséges formáit, okait; holott, ha ez a tárgy, akkor érdemes lenne azt meg is fogni. Tisztábbá tehetné gondolatait — s közérthetőbbé szándékait. Hiszen meg kell különböztetni biológiai és társadalmi devianciákat, tudva azt, hogy azok gyakorta képesek együtt is megjelenni, s azt is, ha megnyugtató módon el tudjuk különíteni a két devianciakört, már felsejlik, hogy a társadalom és az emberi élet melyik szférájában kell a megoldásukért tennünk valamit. Ha pedig megoldani nem lehet — akár bizonyos tudományos ismeretek hiányában, akár mert gazdaságilag, politikailag nem vagyunk hajlandók a következtetések levonására — a tolerálásnak is más-más szintűnek és megalapozottságúnak kell lenni.

Tapasztalati tény az élővilágról, hogy minden szaporodási közösségben jelen vannak genetikai — kromoszómális szintű — és élettani eredetű, biológiainak nevezett devianciák. Ezek az eltévelyedések azok, amelyekről az egyed sem tehet, s még csak azt sem állíthatjuk, hogy a szülők a felelősei, akár mutációk a kiváltói (pl. az atomsugárzás, az ózonpajzs frenol okozta lukain betóduló jelentősebb UV-sugárzás, kemikáliák és más vegyi anyagok stb.), akár különös génkombinációk, vagy annak következtében fellépő anyagcsere-tökéletlenségek okozzák. Számos más előidézőt most elhagyva, már az eddigi példákból is látszik, hogy az elmúlt száz évben jelentkező nagy számú biológiai devianciáért felelős, egyre inkább az ember tevékenysége folytán megváltozott környezeti ártalmakról kellene tovább beszélni, vagy legalább arról is, hiszen az azok következtében létrejött mutációk a szervezetek genetikai anyagaiban kiirthatatlanul megjelennek. Az azonban nem biztos, hogy a genetikailag (élettanilag) mutáns egyedek utódaiban is megjelennek az átörökölhető változások, hiszen azok, ugyanezekkel a mechanizmusokkal eltűnhetnek, újabb kombinációkkal hatástalanokká válhatnak, vagy felerősíthetik egymást. De halálosakká is válhatnak. A genetikai anyagban okozott eltérések egy része meg sem jelenik, olyan lényegtelen (erre van a legnagyobb esély), bár ha az ilyen változatra egy újabb mutáció következik, vagy az élettani körülmények „előhívják” a hatást, akkor már igen. De nem csak élettani, hanem társadalmi stressz is manifesztálhatja a genetikailag előkészített devianciát.

És még ekkor sem biztos, hogy ez a deviancia negatív jelentőségű. Biológiai (faji) szempontból a negatív és a pozitív devianciák aránya valószínűleg azonos. És a pozitív, tehát a faj adaptációját előnyösen segítő devianciáknak köszönhető az a humán evolúciós folyamat, amin fajunk keresztülment, s aminek pillanatnyi eredménye az a kultúra, amelyben élünk.

Persze itt is vannak ellentmondások: példának legyen elég a sarlósejtes vérszegénység betegsége, amely a trópusokon a maláriával való fertőződés lehetőségét zárja ki: fel is szaporodott a népességben az ilyen, genetikai állományunkban megváltozott egyedek száma. Máris látható, hogy a megjelent génváltozat hasznosságát az adott környezeti feltételek szabják meg. Tudjuk, hogy a környezeti feltételek változnak: így lehet, hogy egy mostanra kiszelektálódott tulajdonság „tegnap” még hasznos volt, s ezért pozitív, de megeshet fordítva is.

A természet elég „okos” ahhoz, hogy szinte másodpercenként — minden egyes új egyed világra jöttével — új változatot hozzon létre, amely devianciájának nagyságát, irányát aztán a környezeti körülmények folyamatában próbálja ki. Minden egyes élőlény élete kísérlet arra, hogy valamiként alkalmasabb legyen az a faj a fennmaradásra, amelyet képvisel.

27