Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Orosz László: A Bánk bán második tévéváltozata
szenvedélyesen vádoló szavaira elhangzanak ugyan a tévéváltozatban is a király fenyegetettségét jelző szavai: „Reszketni kell Endrének hitvese / holtteste mellett önn magyarji- tól”, de elmaradt a feleségét hibáztató folytatás: „Gertrúdis, ennyit érdemeltem én, / hogy győzedelmes jöttöm innepén / romlásodat könnyeznem sem lehet!?” Elmaradtak, mert elmaradt Bánk szövegéből is a királynét legmélyebbre süllyesztő vád. Elhangzik: „ő jó-nevét ölé meg nemzetemnek”, de a folytatása már nem: „rút öccse által, s a feláldozott / becsületet kiűzte udvarából.” A megcsonkított mondat így nem világos, nem derül ki belőle, hogy a nemzet itt nemzetséget jelent, Bánk családját, hogy a Melindát ért gyalázatról van szó. A megkeményedő király ennek a vádnak a szennyét akarja mindenképpen lemosni felesége emlékéről, ezért állna ki előbb ő, majd helyette Solom párviadalra is. Erre nem kerül sor, Myska bán Biberach halálos ágyán tett esküjét idézve tisztázza a királynét a kerítőség vádja alól. (Katona színi utasítása szerint Myska bán „sietve jő” ezzel a hírrel; föltehető, hogy Biberach hosszú haláltusa után csak az imént halt meg; a tévéváltozatban azonban Myskát ott látjuk a királyné ravatalát körülvevő udvaroncok között, így nemigen érthető, miért csak most szólal meg.) Kimaradt itt a király szövegéből újra egy fontos, a végső megoldást előlegező részlet: „Óh igaz! / Ártatlan ő! ártatlan áldozat! — / Mindent bocsáss meg vérző szív, csak ezt / ne hagyd magadtól elrabolni.” A szituációból világos, hogy az „ártatlan” Melinda esetére vonatkozik, a király úgy hajlik a megbocsátásra, hogy ebben ártatlannak tudhatja a feleségét. (Nem térek itt ki Biberach esküjének, illetve az eskü értelmezésének nem teljes igazságára; ebben az összefüggésben az a fontos, hogyan fogadja ezt a király.) Az első kidolgozásban Katona így jellemezte a királyt: „Magaviseleté minden tekéntetbe egy király, kit semmiféle indulat ki nem visz az arany középútból, egy méltóság büszkeség nélkül, komorság elcsüggedés nélkül, büntetés harag nélkül, szemrehányás indulat nélkül, és ha melljébe emberi szív ver is, melly kitömi akar, a királyi lélek azt csendes fájdalommá teszi. Bánk bánt leveri végre a fájdalom, de a királyt nem.” A végső szövegből kimaradt ugyan ez a színi utasításba szőtt jellemzés, de nem vesztette érvényét. A tévéváltozatban a Katonától elképzeltnél jóval szélsőségesebb indulati hullámzású királlyal találkoztunk. Helyenként teljesen kivetkőzött méltóságából, például szinte rikácsolva mondott egy olyan részt, amely mellé Katona ezt az utasítást írta: „Magába, küszködve.” Csak a felvonás végén talált rá arra a magatartásra és hangra, amelytől túlságosan eltérnie korábban sem kellett volna. Egyszeri látás-hallás alapján lehetetlen teljességre törekvő elemzést készíteni a tévéváltozatról. Üresen csengne, ha sablonos dicséreteket írnék az egyes szereplőkről, vagy bővebb kifejtés nélkül hibáztatnám egyben-másban a játékukat. Bánk, Tiborc és a király megformálásában nem a szerep felépítésének belső egységét, következetességét, hanem az alak Katonáétól való eltérését kifogásoltam. Szívesen említem, hogy a szereplők szépen, tisztán s csaknem teljesen hibátlanul mondták a dráma nem könnyű szövegét. Ennek ugyan természetesnek kellene lennie, mégis dicsérő kiemelésére késztet beszédkultúránknak színészek közt is észlelhető romlása. * A Bánk bán első tévéváltozatát, Szinetár Miklós rendezésében, épp 19 évvel ezelőtt, 1968. augusztus 19-én mutatták be. Emlékezetem szerint nem keltett nagyobb visszhangot, talán elő sem vették azóta. Óhatatlanul fölmerül a kérdés, csupán ünnepi műsorszámnak szánja-e a Magyar Televízió a Bánk bánt. Kézenfekvő volna, hogy évenként bemutassák az Iskolatelevízióban azoknak a diákoknak, akik kötelező olvasmányként foglalkoznak vele, mégpedig olyan időpontban, amikor iskolai tárgyalására sor kerül. Kíváncsi voltam, a szerző nevét viselő, emlékét híven ápoló kecskeméti gimnázium második és harmadik osztályos tanulói közül, tehát azok közül, akik a most kezdődő tanévben foglalkoznak majd a drámával, meg akik tavaly tárgyalták, hányán nézték meg ezt a mostani feldolgozást. Körülbelül egyharmaduk. Félek, hogy másutt még kevesebben. Pedig mindnyájuknak 67
