Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Orosz László: A Bánk bán második tévéváltozata
Eltért először is a cselekmény idejében. Katona, noha különösen nem hangsúlyozza, Pontio di Cruce levelének keltezésével (kilencedik hó 20.) érzékelteti, hogy az események szeptember végén történnek (egyik forrása szeptember 28-át jelölte meg a királyné elleni merénylet időpontjául). A tévéváltozat ezzel szemben farsang utolsó éjszakáján indítja a történetet. A rendező egy nyilatkozatában azzal indokolta ezt a változtatást, hogy Bánk észrevétlen megjelenéséhez egy álarcos mulatság kitűnő lehetőséget ad, ezért esett választásuk a farsangra. Ez elfogadható, így azonban valószínűtlenné válik az említett levél keltezése (a szeptember 20-i levél csak a farsang végén érkezik a királyi udvarba?), s nem egészen érthető az sem, miért figyelmezteti a királyné Ottót, hogy ez a mostani az utolsó mulatság az udvarban, hiszen azt a herceg is tudhatja, hogy a farsangot követő nagyböjtben ilyeneket nem lehet tartani. A farsangi időpont azonban a Szőnyitől említetten kívül más pozitívummal is járt. Az éjfélkor megszólaló harang — ha jól értelmeztem — véget vetett a farsangnak, hangulatilag jól előkészítve másfajta: komor, vészterhes események fenyegetését. Az is pozitív következménye ennek a változtatásnak, hogy szép s a dráma hangulatával egyező téli tájak fényképezésére adott lehetőséget. Katona a korában szokásos ötfelvonásos drámaszerkesztésnek megfelelően öt helyszínre komponálta a dráma cselekményét. Ez az első és a harmadik felvonás játszásában szokott nehézséget okozni. Az első felvonás „vendégszobája” az egymást követő jelenetek során átjáróházzá válik, s ha ez egy mulatság forgatagában elképzelhető is, az már nehezebben, hogy hasonló átjáróház lesz a harmadik felvonásban Melinda szobájából is. E két felvonás több színre tagolására számos színházi felújításban is történtek már jó kísérletek, a film eszközei pedig ezt a tagolást természetesen megkönnyítik. Az Előversengés és az első felvonás egybeolvadó, de különböző jellegű mozzanatai: féktelen mulatozás, a királyné elleni indulatok megnyilatkozásai, szerelmi vallomás és cselszövés egy szinte labirintusszerű vár különféle helyiségeibe: termébe, szobájába, folyosójára kerülhettek, mégpedig úgy, hogy a néző gyakran nem is tudja, e labirintus melyik részét látja, s közben szinte labirintusszerű áttekinthetetlenséggel bonyolódnak előtte egymásba a cselekmény szálai is. Említhetek Katona elképzelésétől ugyan eltérő, de a tévéjáték lehetőségét jól használó mozzanatokat. Petur azt mondja az érkező Bánknak, mikor az faggatja, miért hívta haza titokban: „szólni itt nem lehet.” Katonánál ezért hívja a házába. Szőnyi változatában is, de nála már ezt a meghívást sem „itt”, vélhető szem- és fültanúk előtt, hanem egy rejtettebb helyre húzódva közli, ahova azonban a leskelődő Biberach így is követi őket. Az első felvonás Ottó—Biberach jelenete a „lézengő ritter” szobájában történik. Ez nemcsak arra ad lehetőséget, hogy az ágyán heverésző Biberach fölényességét érzékeltesse, hanem arra is, hogy a néző szeme láttára vegye elő Ottó távozása után ládikájából a hevítőt meg az altatót. A harmadik felvonásnak nem csak a helyszíneit különíti el Szőnyi. Ennek közepe táján tart szünetet, két, nagyjából egyenlő részre tagolva így a drámát, s a felvonás két rövidebb jelenetét (Bánk—Soma, Biberach—Myska bán) áthelyezi a Katona tagolása szerinti negyedik felvonásba. A film eszközei lehetővé teszik egyidejű mozzanatok olyan képi megjelenítését, más jelenetekbe való „bevágását”, amire színpadon nincs lehetőség. Ilyen Bánk hazatérésének: lovaglásának, a várkapun való bebocsátásának (vele Tiborc besurranásának) képsora, amely a kapu előtt tolongó koldusok felvillantásával a nép nyomorát is érzékelteti. Ilyen Biberach többszöri föltűnése, ahogy érkezése első pillanatától figyeli Bánkot. Ilyen Bánk megjelenése várbeli otthonában, alvó kisfia ágya mellett. Ilyen Ottó és Melinda csókkal megpecsételt kibékülési jelenete. (Szükség volt itt a csókra, szükség volt korábban Melinda Ottóval való „szemezésére”, meg arra, hogy Petur vonszolja el Ottó mellől? Másneműnek mutatja ez kapcsolatukat, mint Melinda szövege.) Különösen hatásos — már Petur házában zajló események közé bevágva — Melinda és Ottó együttléte (finoman, csupán a történtek jelzéseként), meg annak a képe, hogy Izidora hiába igyekszik fölrázni az alvó királynét. Hasonlóképpen hatásos a negyedik felvonásban történtek, Gertrudis Melindával, Mikhállal, majd Bánkkal való dialógusa közben Peturék feszült várakozásának, majd 64
