Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - „Egy másik Magyarország nevében” (Lükő Gábor válaszol Sümegi György kérdéseire)
Mózes. Ők gazdagon, henyélőn és teljesen izoláltan éltek, a falu szegény embereitől teljesen elkülönülve. — Mit tudott gyűjteni Szabófalván? — Szabófalván még csak tárgyi néprajzi dolgokat és nyelvi anyagot gyűjtöttem, pl. terminológiát, és rajzolgattam. Dallamokat nem tudtak ottan; egypár táncmondókát, táncrigmusokat, közmondást gyűjtöttem, amiket már Vichman György is lejegyzett, de azt én csak később tudtam meg, mert 1936 körül adták ki a finnek az ő szótárját és szöveggyűjteményeit. Rövid kis szövegeket gyűjtött ő is. Hát ilyeneket jegyezgettem én is fel ott. Pikáns szövegek is voltak, pl.: Becsaltál a kenderbe /Szel hadtál egy pendelbe. Vagy a másik: Fújjad, fújjad hedegűsz/ Fejér bőröd mind az üszt. — Szabófalváról merre ment aztán tovább? — Átrándultam Jugánba, de ott alig mertem próbálkozni, mert ott fogott el a csendőr, s nem mernek ezek engemet befogadni. Egy vasárnap végigfényképeztem az ünnepi viseletbe öltözött falusiakat. Olcsó kisfilmes gépem volt már akkor, és nyári világításban nagyon jó képeket sikerült csinálni. ígértem, hogy majd viszek nekik vissza. Hetek múltak el, másfelé csavarogtam, míg vittem nekik másolatokat, amiket Románvásáron csináltattam. A következő évben, amikor hónapokat töltöttem ott, akkor tudtam meg, hogy milyen nagy riadalom volt abból, hogy nem vittem idejében vissza a képeket. Hogy milyen boldogok voltak akkor, amikor megkapták a képeket. Én meg gondoltam, hogy hát csak örülnek neki, hogy képet kapnak. Nem — mondja Szuszter Józsi, aki a legjobb emberem volt ott Jugánban, a másik évben — azt mondja, hogy nem tudom én, milyen babona jár erről? Hogy a fényképet, ha eladják valami építőmesternek, és az beépíti egy épülő házba, akkor egy éven belül a lefényképezett meghal, és a ház az fel fog állni. Hát mindenki kétségbe volt esve, hogy nem viszem vissza a képet, s mikor aztán megkapták, leesett a kő a szívükről. Szuszter Józsi megmutatta nekem Alexandri fáját. Alexandri híres múlt századi költő, aki az első román népköltési gyűjteményt adta ki. Ő merszefalvi születésű volt, s az ő kertjében egy nagy vadkörtefa, vackorfa állt még. Onnan, Merszefalváról még elmentem egy távolabbi faluba, Bargauánba. Ennek a neve alighanem azt jelenti, hogy borgóiak, onnan települhettek ki Borgóból. Ez is vegyes lakosságú falu volt, és magyarul már kevesen tudtak. Sok mindent gyűjtöttem ott, pl. megtudtam, hogy disznósörtéből készült ecsettel finomították a kendert, mielőtt megfonták volna. Pácolták, úgy mondták magyarul: ecsettel pácolták. Ez a vasgereben helyett szolgált még. Onnan Románvárosba mentem, s utaztam tovább Bákóba. Onnét gyalog mentem ki a szomszéd magyar faluba, Kalugarba. Nagy élmény volt számomra ez a teljesen magyar falu, s ott magyar dalokat is találtam. Főleg fiatal lányok énekeltek, én megtanultam a dalokat, és le is jegyeztem, lekottáztam. Ezek évtizedek óta publikálatlanul hevernek, s mostanában kezdtem elővenni őket, mert a házigazdám kisgyerekeit tanítom ezekre a dalokra, de néhány fiatal pedagógus is megtanulta őket, és népszerűsíti is a moldvai népdalaimat. Volt közöttük már jóegypár cifra, díszített dallam is, amit igen nagy gonddal jegyezgettem le, megtanultam pontosan. Mikor hazajöttem, Kodály Zoltán elkérte először a jegyzeteimet, s utána azt mondja: Hát el tudná danolni ezeket? Elvitt a Múzeum Kávéházba s mondja, hogy danoljan már el ezt meg amazt. Elkezdem neki dúdolni a kávéházi asztalnál, s azt mondja Kodály: Maga ezeket sokkal jobban tudja dúdolni, mint lejegyezni. Hát igen, mert a lejegyzést akkor tanultam, de azóta sokszor javítgattam még, együtt danoltam velük. — Népdalokon kívül mit gyűjtött még ott? — Ott is gyűjtöttem házberendezést, telekberendezést, tűzhelyek formáit, archaikus kandallóformákat, kemencetípusokat rajzoltam, és rengeteg viseletét fényképeztem. Viseleti darabok leírását, a magyar terminológiát gyűjtöttem. Ott, a Kutak András házában egy jó hónapot töltöttem akkor, s onnan átmentem egy közeli magyar faluba, Bogdánfalvára, 20
