Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Czére Béla: Vakáció (Elbeszélés)
belemarkol, Gyurka jut eszébe, aki mindent elolvasott a francia regényirodalomból, amit csak elolvashatott, csodálkozva felnézett egyszer egy Maupassant-kötetből, és csak ennyit kérdezett csendesen: — Te, ebben a világban annyi szín és íz van. Mondd, öregem, akkor nálunk miért olyan kétségbeejtően szar minden? Válaszolhatta volna, hogy bakanccsal taposták el a Krúdy-világ örömeit is, reccsentek a bakancsok talpa alatt a régi majálisok és szüretek hegedűi, lebegő csipkéből és muszlinból kitekerték a szép női testeket és kivénhedt Hoffer-traktorok üléseire hajították őket, sokat mesélhetett volna ő is, de minek, csak annyit ér az egész, mint amikor a kutya pörög maga körül, hogy a saját farkát megharapja. Benyúl a szaténblúz alá, tapintja a nő puha derekán a finom hájrétegeket, gusztusos és egészséges az asszony decens kövérsége, oldalára, pocakjára hiába rakódtak hurkák, a széles csípő még így is kiemeli a derekat, gombolja a blúzát, a melltartóját, a hatalmas fehér keblek súlyosan megvonaglanak a szeme előtt. Fény táncol Mara barna bogárszemében, benyúl a fehér vászonszoknya alá, izmos és vastag az asszony combja, csak simogatni és elveszni az asszonyi testben, nem beszélni, csak kioltani az öntudatot, belehullani a félálomba, a gyönyörbe, mint a háború éjszakáin a gyerekkori dunnákba, most is hallja az iszonyatos robbanást, amely után dőlt a vér az orrából, a tűzfaluk mellé láncos bomba esett, táncolt velük az óvóhely, mint az Angolpark Elvarázsolt Kastélyának szobája, mozogtak a nyirkos, penészes falak, aztán csend lett, füst és nyomasztó csend, a szomszéd házban mindenki meghalt a pincében, ők megúszták sértetlenül. A szőnyegbombázások ismétlődtek, ott laktak akkor a Mária Terézia laktanya közelében, visszatérő álma volt évekig, hogy egy vigyorgó katona benyúl az óvóhely szellőzőablakán, kibiztosítja a kézigránátját és behajítja a félelem nyirkában vackolódó emberek közé. Nézi Mara meztelen testét, csak most ne beszéljen a férje impotenciájáról, milyen dús a csípője, feneke, mintha több, gyűrűs, rózsaszínű rétegből állna össze ez a fenék, maszí- rozza az asszony testének redőit, behunyja szemét, hátha kinyílik ez a test, s ő megbújhat benne, mint kenguru erszényében a kölyke. „Vigyázz, édes te! — tudsz vigyázni?” — sikolt Mara, ő tűnődik, hogy vajon egy ötvenéves asszonynál kell-e még vigyázni, de valahogy nincs bátorsága megkérdezni tőle. Megy a fehér foltos, háncsos törzsű platánok alatt, amelyek a móló felé vezető utat szegélyezik, a Gomba presszó előtt megáll, kér egy rumot, hozzádől egy részeg, sötét öltönyét mintha kukából kotorta volna ki. „Háború a palotáknak, lófasz a kunyhóknak” — motyogja, s már tova is pörög, mint aki megrémült a saját merészségétől. A túlpart hegyei mögött csúszik le a nap, mintha menekülne, iszik még egy rumot, szitál, süllyed alá fejében, testében az este. Leül a móló egyik bakjára, halkan csobban a víz a köveken. Sűrű szemöldökű lányokat látott a mólón, szőke lófarkakat és hosszú hajfonatokat, szép az este, a lányok, de mintha nem élő valóság lenne mindez, csak csalóka részlet, jel valahonnan, ami azt súgja, lehet, hogy összeáll még a dolog egyszer, de most csak nevetések vannak, szemöldökök, szájak és hajfonatok vannak, az arcok és a karok nem nyílnak életnyi mosolyra, ölelésre, ballag visszafelé a mólón, a teniszpálya dróthálói szétmáltan tekeregnek, bemegy a Rózsakertbe, beül egy üres lugasba, szürkebarátot rendel. A bor édes, hordós ízét a szájpadlására engedi, körülnéz a kerthelyiségben, látja a sötétszőke hajú lányt, ő is egyedül ül a túloldali lugasban. A zenekar tangót játszik, felkéri táncolni, a lány körülnéz lopva, halkan mondja a táncplaccon a nevét. — Geszterédi Magda. Nézi a zöldesszürke szemeket, amelyekben fényes, sárga vesszőcskék nyilainak szét körkörösen, nem tudni miért, ő is halkan mondja a nevét, mintha berekedt volna. — Dóczy Balázs. A spanyol tangó elegáns forgása mintha kettévágná a lány valószínűtlenül vékony derekát, könnyű felsőteste, sötétszőke hajának oldalt elválasztott, mindkét oldalon leomló hullámai messze látszanak lebegni, alsóteste, meleg öle viszont a combjához tapad, lábának 43
