Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Lászlóffy Aladár: A művek szerelme, Műhelynapló, Milyen, Ketten (versek)
Mint Laokoon, — de önkézzel veszem magamra. így utazom, így járok is, így élek már ma. így alszom is, gyűrűiben, csak benne állva. Még azzal is viaskodom, hogy titkot tartok. Ki rám tekint, semmit se lát, hol itt a bajnok? Nem tántorgok, erőlködöm, taposva-tűrve. Csak így megy ez, mióta már, így, műről-műre. Nincs rejtett kés, se gáncs, hurok, tőröm, se nyársam. Nem engedek s nem enged ő, a játszótársam. S nem esdeklőn, csak unva már, nézek az égre. Nem győzelem, de nyugalom kellene végre. Milyen Milyen öreg vagyok én, ha emlékeim elején egész tisztán érzem néha Aiginára süt a fény, Európa sehol sincs még: borult éj és várromok, — hanem minden magaslaton apró akropoliszok, teknősbékák vánszorognak folyóparti köveken, fehérleples vándoroknak gyalogútját követem s mezítláb egy üzenettel valahová kullogok. Siettetni semmit nem kell, minden okozat még ok,
