Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 4. szám - Lászlóffy Aladár: A művek szerelme, Műhelynapló, Milyen, Ketten (versek)

minden boldog lehetőség, ért gyümölccsel ring az ág, ünnepli még minden ősét kitárt karral a világ,

ennek árán, annak árán bármivé lehet a Föld, csupa farkas, csupa bárány, egyiket is meg ne öld.

Milyen öreg lehet, akit még efféle helytelen álmok etikája vakít, mint időtlen sejtelem.

Ketten

Két változat. Az egyik nem vagyok, de minden rám vall, szerencsétlen látszat. A másikból az idegen ragyog, ki ennek jóvoltából engem játszhat.

Sem hű kutyám, se szép menyasszonyom, szülőanyám se ismer fel és ment meg. Folyton jelentkezem, de visszanyom egy lelkiismeret, kit én teremtek.

Hát vállalom, hogy az a pár erény, mit annyi gyarló nem tud eltakarni, a lelket tartja bennünk, mintha én; és épp helyettem végül meg fog halni.