Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Lászlóffy Aladár: A művek szerelme, Műhelynapló, Milyen, Ketten (versek)
Lászlóffy Aladár A művek szerelme Hogy mit meg nem teszek én örömömben és haragomban! Itt van a viharutáni este, kell a tavasznak a tér, hol a tegnapi szél hidegét kiheverje a semmi. Édes a virágok nyelve és kert van kinn s Európa, és ajtó nyílik és elme. De hol, hova szól levelem, melyet nem jeleztek előre a meteorológiai állomások, se a várható feszültség darabokban leomló kartondobozai a tegnapi égen. Kedves viharom s elömlő zápor-nyugalmam, nincs más sorrend, csak én vagyok mindig a sorrend, az egyetlen sorrend vagyok előtted, míg egyszer csak vagy és nem hogy eltakarod előlem a világot, hanem bekeretezed, magadba foglalod és elaltatsz véle. Tényleg te vagy hát? megjöttél újra, egyetlen igazi veszély, és asszony vagy-e, ki bárkié lehetett volna, de örömömre és dicsőségemre csak enyém lehettél, vagy személytelen kis elmúlás, aki szinte közönnyel teljesíted, végzed el ezt is, az enyémet, hogy utána nyugodt délutánod legyen, miközben már én se vagyok, csak a zápor, a zivatar, ellened indult vak tiltakozásom, lázadásom halkuló visszhangja, mint az utókor, az égtelen égen. Műhelynapló Létay Lajosnak Minden szilárd, megvan a toll, lelkemben gondom. Átölelem, átkarolom, magammal hordom. Vállravetem, rátekerem a derekamra. 26
