Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - „Egy másik Magyarország nevében” (Lükő Gábor válaszol Sümegi György kérdéseire)

féltékenység vagy meg nem értés miatt nem akarták kiadni két hatalmas folklór-kézikönyvét, a tudomány nagy kárára.

— Hogyan haladt tovább a tanulásban a bukaresti egyetemen?

— Sokszor érdekes és véletlen dolgok viszik előre az embert. Csak sejtem, hogy a zenefolklorista Lajtha László ajánlott be engem Constantin Bráiloiu-hoz, a románok legjobb zenefolkloristájához, aki Bartóknak volt híve és barátja. Rendszeresen jártam a Román Zeneszerzők Egyesületébe — ennek főtitkára volt Bráiloiu, s ennek keretében csinálta a népdalgyűjtést. Ott mindig lehetett eredeti paraszténekeseket és zenészeket hallani, mert az utcáról is fölhívták a vidéki parasztembereket és muzsikusokat, és ott csinálták a felvételeket helyben.

Bráiloiu együtt dolgozott Gusti professzor szociológiai intézetével, falumonográfiákon. Ott találkoztam Gusti tanítványaival, akik nagyon kedvesen fogadtak. Az igazat megvallva, fogalmam sem volt róla, hogy mi folyik ott, de még mielőtt megérthettem volna, ők már pártfogásukba vettek. 1931 karácsonya előtt fölajánlották, hogyha akarom, ők elvisznek magukkal a saját költségükön az egyik faluba, ahol monográfiájuk kiegészítésén dolgoznak a téli vakációban. Csakugyan el is vittek a beszarábiai Cornovába. Hát ott, már a vonaton is (egy egész éjszaka utaztunk) nagyon sokat tanultam én tőlük, mert folyton beszélgettünk. Különösen Henri Stahl, Gusti egyik főmunkatársa beszélt nekem arról, hogy mi mindent végigtanultak. Megismerték a néprajz, a szociológia módszereit, és mindezekből szűrték le, hogyan kellene korszerűen dolgozni a falu megismerésén. Két hetet töltöttem velük Beszarábiában.

Kedves emlékem fűződik az ottani parasztemberekhez is. Egyikük meghallotta, hogy magyar is van köztünk, és üzente, hogy föltétlenül szeretne megismerni, menjek el hozzá. Kis aggodalommal mentem el, de rettenetes nagy örömmel fogadott, megebédeltetett és elmesélte, hogy három évig volt a magyar határnál határőr. Ott megismerte, hogy a magyarok milyen jó emberek, és nagyon megszerette őket.

Akkor már erősen megbarátkoztam Gusti professzor szociológusaival, de az egyetemen még nehezen tudtam az előadásokat követni. Inkább könyvtárakba jártam.

1932 január-februárjában az egyetemen vakáció volt. Én már akkor egy román diákotthonban laktam a Canta Cuzine utcában. A diákotthon elnéptelenedett, fűtetlen volt, hát nem volt maradásom Bukarestben. De nem volt senki tanácsadóm sem, mert Bráiloiu-ék is eltűntek, így hát találomra kiválasztottam a térképről egy eldugott falut, és árkon- bokron át odamentem. A Dábovija megyei Brebu faluba. (Vasút sem vezetett oda, a harmadik faluban volt vasútállomás.) Hát ott eltöltöttem majdnem egy hónapot. Egy öreg házaspár, egy erdőkerülő házában laktam. A néni olyan jóízűen beszélgetett velem, hogy a csodálkozó kifejezései máig csengnek a fülemben. Amikor valamit lerajzoltam, s nagyon tetszett neki, ezt mondta: Ó, batá te focu, sä te bata! Románul azt jelenti: Ó, hogy a tűz égessen meg!. Vagy máskor azt mondta: Vai de-de capul men! Jaj az én árva fejemnek! De ahogy megkettőzte a de-de-t, az is egy közvetlen, művészi elem volt a nyelvében.

Ott aztán már népdalokat tanulgattam, jegyezgettem le. Mindig tovább tanultam a román nyelvet és zenét. Persze sok népies műdal is volt a gyűjteményemben, amire Bráiloiu figyelmeztetett. Számomra ez is tanulságos volt.

— Visszatérve Bukarestbe, újra egyetemre járt?

— Igen, az egyetemre folyamatosan beiratkoztam. Itt még egy Mehedinf nevű öreg professzort lett volna érdemes hallgatnom, aki antropogeográfiát csinált Romániáról (munkája megjelent franciául is), de túlzsúfolt teremben nem sokat értettem előadásaiból. Papahagihoz szorgalmasan jártam, mert ő egyénileg is foglalkozott velem, bevitt szobájába, mutogatta a fényképeit, és gyűjtéseiről beszélgettünk.

Az Akadémia Könyvtárban is sok érdekes dolgot fedeztem föl. Nagy élmény volt számomra, amikor megtaláltam egy 1904-ben megjelent orosz bülina gyűjteményt, amiről addig nem tudtam: 10—20 strófán keresztül lejegyezve ugyanaz a dallam és variánsai.

17