Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Dobozi Eszter: Mélykörök (versciklus)
IV. csak azt tudom, hogy rádhajoltam még láttam ahogy a tekintet önnön magába visszahuny s egyszerre már csak hallani engedte erőm — tudatom amint rendre járja be útjait amint ott köröz benned a millió és millió . . . ahogy részecske üzenget a résznek ahogy végigrezgeti magát láthatatlan lombjain valami ami csak éppen-éppen fényszerű s kirajzolódnak lassan azok a belső-belső délkörök V. reákötődtem áramaidra és megteltem, mint bő edény és kiállítottak engem a zuhogó napnak alá és már se önfényem, se áhítatom csak emlékezik bennem az anyag a meleg élet emlékezik a színeire, ízeire VI. már innen a határoltságnak e szögletéből e gombostűnyi kiszögellésből figyelem, ahogy benned is meg-megvonaglanak a mélyutak VII. talán a narancsok és lilák átmeneteiben megparázslik egy-egy óriás szitakötő, egy lepkeszárny és húrokon, hártyákon tör át az ősvilági fény mikor a magmamáglyák föl-fölizzanak; kagylók, halak nyüzsgenek és átmosnak mindent a holt vizek 18
