Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Dobozi Eszter: Mélykörök (versciklus)
Dobozi Eszter Mélykörök i. a sziklakúpnak vetve vállunk két meredt bazalttömb csak ültünk, lábunk lógatva hűlt lávafolyamba hallottuk, amint benőtte magát a messzi mély fűvel, fával, s csendszigonyaival verte, csak verte kőkockáit a déli nap pár kavicska hullt alá s volt halk koppanás vagy csobbanás amibe beléfúlt testek között s a testekben langy áramok futottak szerte s szél rezgette még köröttünk s rajtunk is meg a szálakat II. a távozó ég fénypászmáit szemedben még láttam, s a szennyes felhőket is, riadt madárcsapat körözött egyre fenn mintha csak egy város, mintha egy erdő égne mintha benyelte volna fészkeiket az idő akárcsak egy néma-részvéttelen úr tekintetével fölitta volna mind, ami enyészetére vár, de hívott minket is mohón magába szívott, mint óriás tüdő és dobódtunk és lökődtünk üregeiben érrendszerekből érrendszerekbe III. hajszoltak engem a szomjas vándorok aztán mint aki végre kútra lelt mint akinek a sziklából is víz szakad 17
