Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - „Egy másik Magyarország nevében” (Lükő Gábor válaszol Sümegi György kérdéseire)

Karácsony Sándor hatására már erősebben kezdtem ugyan tanulni, a szókincsem is bővült. Ő ugyanis olvastatta velünk Kleist Michael Kolhas-át, mégpedig olyan nagy tempóban, hogy egészen kétségbeejtő volt megszokott szerény kis leckéinkhez képest. Egyszeregyszer 10—15 oldalt is föladott olvasásra, mert úgy tud az ember tanulni, ha „töri a csürhejárást”. Amikor az egyetemre kerültem volna, a vakációban a Keresztény Ifjúsági Egyesület révén kijuttatott egy németországi diák-nyaralóhelyre.

Az egyetemen két évig voltam a Tanárképző Intézet tagja, de az igazat megvalla, lusta diák voltam. A II. év végi alapvizsgára meg kellett tanulnom a gót, a ófelnémet és a középfelnémet nyelvtanokat. Három jókora kötetben megkaptam ezeket Karácsony Sándor könyvtárából, de láttam, hogy megtanulásuk nagy munkát igényel, s engem a magyar foklór jobban érdekelt. Bartók monográfiájából „A magyar népdal”-bö\ tanulgattam a régi stílusú dallamokat egyik nagynéném zongorája mellett. Aztán hamarosan elszántam magam, hogy kimegyek Romániába. — De ennek megint sokféle oka volt, ami együttesen ebbe az irányba lódított engem.

— Közbevetőleg megkérdezem még, hogy a családi környezetében kapott-e élményeket és valamiféle indíttatást a népdal, a népi kultúra tanulmányozására?

— Negatív irányba talán. Az apám német származású volt, német volt az anyanyelve is, úgy sejtem, mert apja, anyja német volt. Az anyám viszont magyar származású, tiszta magyar vidékről, Kassa mellől, Torna megyéből származott. Anyám nyelve, meg anyai nagyanyámé ízes, szép színes, szimbólumokkal teli magyar nyelv volt. Halvány emlékként egy-két mondásuk máig is él bennem. Apám, aki csak az írott, pesti jellegű magyar „köznyelvet” tudta és beszélte, mindig gúnnyal fogadta anyám jóízű mondásait.

— Édesanyja és anyai nagyanyja ízes mondásai közül melyekre emlékszik még ma is?

— Nagyanyám gyakran „inaskám”-nak szólított, mert Kassa vidékén a kisebb, kamaszodó fiúgyereket inaskának nevezik.

Aztán hogyha valami nem volt ínyemre, csak azt vetette oda: Ha tudsz róla, tegyél róla! — Csak később fogtam fel ennek a bölcs mondásnak kettős jelentését: egyrészt: köteles vagy „tenni róla”, ha tudod, hogy valami nem jól van, másrészt csak akkor tegyél ellene, „ha tudsz róla tenni”, ha tudsz változtatni rajta.

Mikor a húszas évek ínséges idején mindenféle szükségmegoldásokhoz kellett folyamodnunk, rámondta a szentenciát: Ha fénylik Gyertyaszentelő, az íziket is vedd elő! Nem tudtam, mi az az ízik, hát megmondta, hogy a lerágott kukoricakóró. Ha Gyertyaszentelő napja derűs, még hosszú lesz a tél, s a tehén jobb híján az ízikkórót is megrágja. — Anyám, ha fázott, a „lélekmelegítőjét” kérte. Valami kis ujjatlan felöltő volt ez, de a neve még most is megmelegíti az én lelkemet, ha eszembe ötlik. Máskor a „kacabajkáját” hozatta elő anyám. Ez már nagyobb ujjas volt. Apám nevette a furcsa szót, én meg őrizgettem, amíg vagy tíz év múlva ismét nem találkoztam vele, messze, a Prut folyó melletti Huszt (Hu§i) városában. Ennek magyar eredetű, de már elrománosodott külvárosában, Komiban (Corni) egy öreg „magyar” mutatta szép rókamálas sötétkék posztóujjasát, a „kacavejkát” (ca|aveicá), s én éreztem, hogy otthon vagyok.

— A budapesti bölcsészkarról hogyan került a bukaresti egyetem hallgatói közé?

— Sok okai voltak annak — a nótával szólva. Egyik nyomós ok volt, hogy a magyar —német szakos tanári alapvizsgára nem készültem föl, pedig eljött az ideje. A másik döntő oka az apámmal való konfliktusom volt. Apám ugyanis lelkes magyar hazafi volt. Fiatal korában nagy Kossuth-párti, — még a rendőrségre is bevitték, mert Kossuth temetésekor szembeszállt a tömeget feloszlató lovasrendőrökkel.

Aztán, a parlamenti obstrukciók idején Tisza-párti lett és Adynak gyűlölködő ellensége. Meg volt róla győződve, hogy Magyarország földarabolását Adyéknak tulajdoníthatjuk. A „skiblerek” — így nevezte az újságírókat — züllesztették szét a magyar hadsereget. És aztán tombolt, amikor nálam Ady-kötetet látott.

14