Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Kántor Lajos: Magyar utas a Shakespeare-földrészen (Cs. Szabó László: Shakespeare)
Kántor Lajos Magyar utas a Shakespeare-földrészen Cs. Szabó László: Shakespeare .A. m.özel két évtizede, hogy a lengyel Jan Kott könyve, a Kortársunk Shakespeare magyarul is megjelent, s még ma is reflexszerűen utána nyúlunk a könyvespolcon, ha a nagy stratfordi valamelyik drámájának újabb színházi bemutatójáról kell írnunk. Cs. Szabó László (igaz, még 1971-ben) a Peter Brook híres Szentivánéji á/ow-előadásához kapcsolódó esszéjét (Erdei átváltozás) szintén Jan Kott méltatásával kezdi — minthogy a rendező erre az értelmezésre építette saját színpadi látomását. Ez a (helyénvaló) tiszteletkor azonban nem ismétlődik Cs. Szabó posztumusz Shakespeare-kötetében; ő ugyanis annyira belülről ismerte tárgyát, annyit tudott Shakespeare koráról és az utókorról, hogy nem volt szüksége még az ilyen, lényegében nemes segédeszközre sem. De talán azért is kerülte a sűrűbb hivatkozásokat, mert az örök (tartós) értékben mindig az időszerűre figyelt ugyan, ám nem a divatra. így alkotta meg klasszikus és mégis modern, a helyire és az egyetemesre egyidejűleg vigyázó, önálló Shakespeare-olvasatát, a magyar irodalom XX. század végi nyereségére. Több oka van, hogy ezt a nyereséget csak most, 1987-ben könyvelhetjük el. A zömükben a hatvanas években született és egyetlen kivétellel (Korunk, 1976) nyugati magyar lapokban publikált Shakespeare-esszék 1984-ben nyerték el végleges, kötetbe kívánkozó formájukat. Talán voltak sietősebb közlendői a szerzőnek. Talán — a kiadó utószava szerint biztosan — hiányzott még az elképzelés beteljesítéséhez néhány elemzés. (Jóllehet, a „Tizenhat a harminchétből” fejezetcím — ha meg is adatik Cs. Szabó Lászlónak a maga elé tűzött, remélt három hónapi munka lehetősége élete legvégén — aligha változhatott volna másképp, mint mondjuk ilyenformán: „Tizennyolc a harminchétből”.) Mindenesetre, a Nagyvilágban közreadott Dickens-esszéig, s az 1982-es Alkalom című esszégyűjteményig kellett várni a mindmáig egyik legjelentősebb magyar esszéista visszafogadásával, visszahódításával. Több évtizedes hiányt oldott fel a fokozatos közelítés a gazdag Cs. Szabó- életműhöz, amelynek immár negyedik reprezentatív antológiája jut el mindenekelőtt a Közép-Kelet-Európában magyarul olvasók tízezeréihez, a Gondolat jóvoltából. A hódítás visszahódításának örvendhetünk ezúttal. Cs. Szabó László ugyanis több mint harminc éven át, hivatalos megbízás nélkül, a magyar irodalom számára végzett hódításokat Angliában, de mondhatnánk úgy is, hogy szűkebb és sokkal tágabb területen: a Shakespeare-földrészen. Ha ezekre a Londonban eltöltött évekre gondolunk, bizonyára kifogásolható az „utas” szó emlegetése; nem csupán a választott állandó lakhely, hanem az angol irodalom és művelődéstörténet, történelem beható tanulmányozása minősítendő összeférhetetlennek az átmenetiségre utaló köznévvel. És mégis: az a történelmi magyarságtudat, a nemzetben gondolkodás állandósága, amely világirodalmi vizsgálódásait is kísérte, Cs. Szabót magyar utassá tette a szigetországban. Utazásának időtartama szerencsére nem akadályozta meg, hogy bár élete legutolsó szakaszában és most már — halálában — visszavonhatatlanul hazatérjen övéi közé, legalábbis a szó tágabb (anyanyelvi) értelmében. Hogy milyen mérhetetlenül vágyott haza, azt volt alkalmam személyesen is megtapasztalni, s néhányszor meg is írni. Ezek a személyes emlékek adhatnak esetleg felmentést e 87
